Timitől kaptam (még karácsonyra...) egy gombolyag álompuha, nyers gyapjút. Nem mertem hozzányúlni sokáig, csak elő-elővettem kicsit megsimogatni, megcirógatni, titokban arra vágyva, hogy visszakéredzkedik az ajándékozóhoz megfestődni:) Mert az én előző próbálkozásaim mind csalódással végződtek, látva mások csodásan megfestett fonalait meg különösen. De mert vasárnap a férjem és a gyerekek egy halom aranyvesszővel állítottak haza, muszáj volt cselekednem. Ez a növény már önmagában is gyönyörű sárgát eredményez, ezzel bakot nem lőhetek, gondoltam. Nekiálltam festeni, ám gondoltam egy merészet is -mert közben folyton Timi csodazöldjei lebegtek lelki szemeim előtt- a festőlevet két felé öntöttem és az egyikbe timsót is tettem, nem sokat, csak éppenhogy. Ebből az éppenhogyból aztán végül semmi nem látszik, legalábbis ami a fonal mellé tett vásznat illeti. A fonal így szárazon már tetszik, bár egyáltalán nem ilyet képzeltem el. Hanem... hanem... olyan csodazöldet:) A vászonnal...