Avagy fonalfalás mesterfokon. Ha sokgyerekes családban él az ember, tudja, mekkora kincs az, ha kap három teljes napot, amikor üres a lakás és azt csinál, amit akar. Így jártam én is egy hete és én a fekvést választottam a szabadon választható programok közül, ugyanis éppen arra a három teljes napra időzítette magát a derékfájásom, szigorú ágynyugalmat követelve magának. Mondanom sem kell, mennyire dühös és tehetetlen voltam. De mert az én drága Bende fiam mindig azt mondja nekem, gondolkodjak pozitívan, hát a jó oldalát nézem a dolognak. Először is, kipihentem magam. Aztán megtanultam például oldalt fekve kötni, mondjuk csillagot . Aztán amikor már meguntam a kötést meg a gyagya tévéműsorokat és kiolvastam jobb híján két rejtőjenőt és ráuntam a légióra is, azon törtem a fejem, mit is készíthetnék abból a rengeteg fonalból, ami a szobánk sarkát díszíti és ha lehet, villámgyorsan. Az ötlet jött és amint tudtam öt percnél tovább ülni egyhuzamban, neki is láttam a kivitelezésnek. Eddig n