¨ P j u l c s Y ¨

Szeretnek lejárni velem a műhelybe. Régebben csak a nagylányommal alkottunk csendes és jóságos hallgatásba burkolózva. Aztán a kisebbik fiam ült le mellém a hintaszékbe, olvasgatni, zenét hallgatni, karkötőt fonni. Most már Vercsi is majd' minden alkalommal lejön velem. Gyanítom, hogy ő nem a csendes hallgatásért vagy a hely, esetleg az alkotás varázsáért jár oda, sokkal inkább a csak ott megtalálható csokigolyók miatt.  A tegnapi, hideg vasárnapon is együtt mentünk dolgozni a műhelybe. Jól eljátszott a két lány a hátam mögött, de már nem volt elég a babaház, több kellett. Elkezdték válogatni az anyagokat, mi illik, mihez, egyikben táskát láttak, másikban babát, harmadikban ki tudja mit.  Félretettem hát a munkámat és belevágtunk a varrás tanulásába. Az egyenes varrástól eljutottunk odáig, hogy teknősbéka tempóban ugyan, de elkészült egy uzsonnás táska, Panni nem kis örömére.  Varrtunk bele üveg tartót is, el ne dőljön a fránya, egy ekkora táskában. N...

Aki kitalálja, hogy hogy hívják a szülinapos keresztfiamat, kap egy virtuális ölelést! Közeli ismerősök nem vehetnek részt a játékban;-)

No, nem kell itt semmi furcsaságra gondolni, csupán végre hármat felhasználtam a foltos, festékes, zsírpacás, lyukas, szakadt, meg ki tudja még milyen okokból félre tett számtalan póló közül. Beértek, azaz megtalálták az új formájukat. Figyelem! Számtalan fotó következik! (De ha egyszer olyan bájos...☺) Maradt még póló foltos is, szakadt is, úgyhogy lesz még folytatás is. A rózsák például azóta egyre csak tekerednek, hisz a pólóknak van ujja is, egy-egy rózsára az épp elég. Reggelre került is belőle egy hajpánt, hogy teljes legyen az összhang:)

Ritkulnak a bejegyzések, össze kell kapnom magam:) Varrásügyileg. Blogügyileg. Fotózásügyileg. Most egy szoknya képeit csalogattam elő a fényképezőgépből. Semmi extra, bár azt hiszem, egyre jobban megy ez a dolog. Például a cipzár bevarrásánál már csak egy incipinci (by Vercsi) pukli látható. Viszont a szabásminta már majdnem tökéletes, ám azt hiszem ez ügyben csak az alakomat hibáztathatom a körte (nagyon vékony derék, nagyon széles csípő☺) alkatom miatt:)

Újdonsággal rukkoltam elő egy kedves felkéréshez. Olvashattok rólam néhány gondolat erejéig az ÉkSzertartás blogon, amihez egy játék is kapcsolódik. Ha szerencsés vagy, megnyerheted ezt a kedvesen bohókás méhecskét is. Elindult a játék is . Facebook használók előnyben.

Az ember lánya (azaz balga én) azt hiszi, hogyha sikerült neki egy-két szoknyát varrni, csak úgy a maga feje után és még jól is mutat az a szoknya, akkor már mindent tud. Mondjuk pólót is varrhat magának, hisz az már csak gyerekjáték lehet. Na, igen!  Ahogy azt sejteni lehetett, nem sült el jól a dolog. De mert ez is én volnék, hát íme, vállalom. És hagy tegyem hozzá, (egy személyes esemény kapcsán azt mondta nekem valaki, hogy bátor vagyok, hogy nyíltan vállalom az érzéseimet) hogy számomra ez a bátorság, kiállni a "nyílt színre", vállalva a külsőmet. Mert az érzéseimet sosem szégyelltem, de a külsőmet...:)

Egy dinoszauruszokkal díszített falvédő párja. Az anyagok ugyanazok, az applikáció szintén ugyanaz a technika, csak a kivitelezés más egy kicsit.  

Nagyon jó hangulatú és rekordlétszámú kis klubunk volt tegnap délelőtt Tündérfalván . Még mindig a Húsvét jegyében alkottunk, csibéket és nyuszikat.  Az anyagválasztásról ejtenék csupán néhány szót, aztán hagyom, hogy a képek beszéljenek helyettem. Az alapdarab jó minőségű és vastag filcanyagból készült (kék csibe), Kata Golda szabásmintája alapján. Ezzel nem is volt semmi baj. Ám továbbgondolva a dolgot, újrahasznosított pulcsiból készítettem egy nyulat (zöld csíkos). Ez már annyira nem bizonyult megfelelő választásnak, mert nem filcesedett annyira az anyag, amennyire kellett volna, ezért a széle elég bolyhos és nincs is olyan tartása, mint a filcből készült tojásdad csibének. A harmadikat már a klubban készítettem, főleg azért, hogy kipróbáljam azokat a mesés színű filcanyagokat, amit egy hobbi boltban találtam (púder színű csibe). Hamar rá kellett jönnöm azonban, hogy ezt a vékony filcet nem varrásra gondolták felhasználni, mert minden egyes tűszúrásnál megnyúlt az anyag. Az...

Szerettem, mert egyszerűségében a nagyszerűsége. Mint a legtöbb általam kedvelt dolognak:)      

A nagy sikerre való tekintettel, mármint ami a családomat illeti, készült még egy kutya, lányos kivitelben. Ez sem tud megmelegedni nálunk, mert ajándékba készült: egy szülinapos megrendelése egy másik szülinaposnak:) Sorozatgyártás lesz ebből is, most már látom...      

 Egy születésnap a legaktuálisabb dolog, hogy az ember befejezze a régen elkezdett dolgait. Az alant látható párna a leltáram 7-es számú versenyzője. (Hogy mennyi más holmi készült el a leltáramból, azt itt most nem forszíroznám...) Igazán csajos darab lett, igaz a saját kedvenc színeimben, de tetszik az ünnepeltnek is. Hiába, anyja lánya:)       Tudom én, hogy rengeteg a fotó, de annyira élvezem és úgy érzem, egyet sem hagyhatok ki:) Szemezgetek én mindig, például most sem raktam fel mind a tizenkilencet:)

 Már jó ideje megvettem az első könyvet, mert ódákat zengtek róla a nálam okosabbak. Engem elvarázsoltak Agócs Írisz édes, jópofa grafikái és Berg Judit kedves történetei, de hiába, Vercsi csak legyintett rá. Ebben az esetben fordítva történt a dolog, én előbb varázsolódtam el és jutottam el a mesék titokzatos világába, mint Verocska. Persze most már tudom, hogy mindennek eljön az ideje, csak ki kell várni. Eljött ennek is. Komoly négy évessé kellett válnia, hogy ő is megértse, őt is megérintse a szikrázó farkincák világa. Így aztán mi sem lehet kézenfekvőbb, mint hogy a születésnapján már ő is cipelheti a saját cicáit ágyba, oviba, kiskonyhába és folyton kenyérhéjért kuncsorog.     A boldog szülinapos, akinek érdemes ajándékot adni:) Mert nem csak berakja az ágyába a legújabb kedvenceket a már meglévő nyolc mellé, hanem elviszi az oviba is és arcán a négyévesek büszkeségével, orrát az égig emelve, szemében az ilyensenkineknincscsaknekem kifejezéssel köz...