¨ P j u l c s Y ¨

Hatalmas, batár, terjedelmes, monumentális, irdatlan, böhöm, orbitális, gigantikus. És még számtalan szinonima jutott eszembe, miközben ezt a takarót tűztem.

Volt egyszer egy tábor... szép emlékű...

De a szivárvány mindig egy marad S színei meg nem fakuló csodák. Örök ifjan és egyformán lebeg. Halványan, mint egy álom És testetlenül, mint egy lehelet. Mint a művészet az élet felett. /Reményik Sándor: Szivárvány/

Drága foltvarrós csoportvezetőm mondja mindig, hogy a szabad gépi tűzés egyfajta terápia. Igazat kell adnom neki. Mostanában sok takaró, baba és szoknya(!) készül, amiket bár nagyon szeretek varrni, egy idő után mégis monotonná válik. A mai munkanapom is erről szólt és idő előtt sikerült teljesíteni a napi penzumot, azaz maradt fél órám, mielőtt enni kér a jónép:) Tűt cseréltem, kesztyűt húztam és nekiálltam rajzolni a varrógéppel. Hát, kéremszépen, ez fél óra tömény kikapcsolódás. Nincsenek gondolatok, nincsenek elvégzendő feladatok, sürgős határidők, csupán a koncentráció. Mire elkészültem ezzel a kb. 25x25 cm-es négyzettel, egészen más dimenzióba kerültem.  Fel kéne írni receptre: naponta fél óra kukacolásés nem csak foltvarróknak:) Ennél már csak a srácok reakciója volt üdítőbb. Levi szerint ez simaizomszövet, Bende szerint pedig egy kanyon.  Hát nem zseniális a fantáziájuk?:)

Az én váro som, S z e n te G y ör gyi jóvoltából.        

Avagy ujjgyakorlat gazdagon tűzve két függöny között:) Kicsiny terítő a függöny maradékából, a harmadikosok osztálytermébe. Öröm volt látni a tanító néni arcát, amikor ma délután a helyükre kerültek.

Az ember, különösen egy édesanya, akkor kételkedik igazán az épelméjűségében, amikor egy olyan holmira fordít sok időt és energiát, amiről tudja, hogy úgyis csak húzzák-vonják majd, fűben, sárban, homokban. Nem azért, mert nem becsülik meg vagy nem örülnek neki, hanem mert ott és akkor ez huszadrangú kérdés. De pont azért mert édesanya, ilyenekkel egyáltalán nem törődik, megelégszik a dicsérettel és a kitörő örömmel, ami a (végre) kész tegezt fogadja:) Akkor gondoltam arra, hogy nem vagyok normális, amikor a tegez alját képes voltam egyetlen folyamatos vonallal végigtűzni. Aki nem hiszi, járjon utána! Mármint a folytonos vonalnak:) Mégis azt gondolom, hogy a csillogó gyerekszemekért és a finom ölelésekért még ezt is érdemes felvállalni. Igaz?

~~~♥♥♥~~~ Kipróbáltam, milyen aranyszállal tűzni. Nem a legegyszerűbb, mert két szálból áll. A régi gépemen nehezen boldogultam volna a befűzésével, de a Veritas boldogult vele, hiszen van rajt' tűbefűző. Igen ám, csakhogy a szál két szélből áll akkor is, amikor varrok vele és ide-oda mozgatom az anyagot:) Viszonylag könnyen rájöttem, hogy nem szabad túl gyorsan mozgatni az anyagot és a pedált sem szabad nagyon taposni:) Rájöttem, hogy szeretek szabad gépi tűzni. (Persze azért az angyalkát, ami a fa tetején van, nem szívesen mutatnám közelről:P) Egyszer... majd... talán... én is fogok tudni ilyet, mint amit ez a hölgy művel:) Aztán nemrég mutattam, hogy van néhány dolog készülőben. Nos az egyik dolog ez a két aprócska neszeszer volt. De nagyon elbénáztam. Annyira hatékony akartam lenni, annyira nagy volt bennem a tettvágy, hogy nemes egyszerűséggel kifelejtettem belőle a flízt... Nem is tudom, hogy történhetett. Eleinte azt gondoltam jó lesz ez így is, de mir...