¨ P j u l c s Y ¨

Bár azt mondhatnám, hogy a saját találmányom! De nem, az ötlet egy ausztrál bloggerina-pár fejéből pattant ki.  Mit rejt most épp az én kosárkám? Egy készülő Citron kendőt .

Ezzel a mintával legelőször a tavalyi nyilvános kötés napján találkoztam, Anyahajó jóvoltából. Azóta számtalanszor találkoztam vele, rengetegen elkészítették már. Előfordult az is, hogy egy kedves baráti körben hárman is ezt horgoltuk, mily' véletlen, Anyahajó is:) Népszerűsége talán az egyszerű, de nagyon mutatós mivoltában keresendő. Én személy szerint jobban szeretek horgolni, mint kötni, mert számomra sokkal egyszerűbb, viszont a kötés textúrája sokkal jobban tetszik, különösen a most nagyon divatos csipke minták, a felhasznált fonal mennyiségéről nem is beszélve. A kettő kombinációja számomra ebben a kenőben testesül meg: szellős, mint egy kötött csipke, mégis egyszerűbb volt elkészíteni. A magyarra fordított leírást Tündérlátta tette fel a Horgo-blogra . Ez volt egyébként a végső lökés, hogy én is belekezdjek. A fonal a már említett meghatározhatatlan összetételű turkálós fonal, amiről azóta csak sejtem, hogy ha 100 százalékig nem is gyapjú, de elég sokat tartalmazhat, his...

Belekezdtem még abba az utolsó sorba, hátha elég lesz a fonal. Bár tudtam, hogy úgyis kicsi lesz ez a vállkendő, talán Panninak ha jó lesz. És naná, hogy kb. 15 centi hiányzik, hogy késznek tudjam nyilvánítani a kendőt. Pedig siettem, mint a szőke nő, hogy odaérjen a benzinkúthoz, mielőtt elfogy a benzin:)  Az alapanyag ráadásul turkálós zoknikötő fonal kb. a 70-es évekből, éppen ezért az összetétele erősen bizonytalan, viszont hogy pótolhatatlan, az tuti biztos. A kendő egyébként csodás. Egy kis gyapjúmosószeres blokkolás ugyan még nem árt majd neki, mert egy kicsit szúr a fonal, de ez semmit nem von le az értékéből. Most el kell döntenem, hogy lefejtem az utolsó két sort és marad ilyen aprócska, vagy kiegészítsem egy kicsit sötétebb tónusú szürkével. Most Micimackó módjára töröm a fejem és akárhányszor elmegyek mellette, kicsit nézegetem, simogatom, hátha megmondja mitévő legyek. A sok fénykép nem véletlen ám:)

~~~♥♥♥~~~ Annyira láb alatt voltam a mesterembereknek, hogy inkább elvonultam és varrtam. Egy táskát, amire már csak a ringlik hiányoznak. Amikor készen voltam, befejeztem az Ahama-Ercsu-Barka féle stólát . Óriási élmény volt:) Utoljára általános iskolás koromban kötöttem egy akkoriban divatos csősapkát. Sosem fejeztem be, mert a körkötésem valahogyan nyolcas formájújra sikerült. (Azóta megtudtam, hogy ennek van valamilyen speckó neve és direktben elég nehéz csinálni:D) Feledve ezeket a régi emlékeket, kétkedve ugyan, de belevágtam, azaz belekötöttem... Aztán bontottam... Újrakezdtem... Aztán bontottam és újrakezdtem... Aztán újrabontottam és újrakezdtem.... És hihetetlen számomra is, de befejeztem!!! És még a blokkolás is úgy-ahogy sikerült!!!  Bevallom, büszke vagyok magamra:) Egészalakos kép majd akkor, ha lesz 10 centinél nagyobb, összefüggő felület a lakásunkban:( Tegnap újra mesteremberek jöttek és újra el kellett foglalnom magam valamivel.  Bizseregtek az ujjaim, mert...

~~~♥♥♥~~~ Ami bizony el is kelt az elmúlt néhány napban. Elirigyeltem Timitől a csodaszép csíkos kendőit. A minap nálunk jártak és meg is mutatta, hogyan kell hozzáfogni, mert én bárhogy is próbáltam, saját kútfőmből sehogyan sem tudtam nekifogni. Valóban nem egy ördöngősség, de azért nekem még ezt is sikerült elszúrnom:) Hiába mondta nekem Kriszta, hogy csak lazán! Hallgattam én rá, de olybá tűnik, nem tudok elég laza lenni, mert a kendő széle még így is erőst kunkorodik. Sebaj! Erre szokták mondani: itthonra jó lesz:) ~~~♥♥♥~~~