¨ P j u l c s Y ¨

Szelíden, szerényen a világba mosolygó, kedves hölgy, akinek fontosak a részletek és a színek harmóniája. Ügyel a részletekre és öltözködésében is a szerénység jellemzi, de mindig odadob egy kis fricskát a nagyközönségnek.

-Tudod mennyire szeretlek? -Annyira, mint a rózsákat. -Hát, annál azért sokkal jobban! -Akkor annyira, mint a pöttyöket. Párbeszéd egy ötéves és egy édesanya között. Az édesanya volnék én. Az ötéves meg a lányom...

Sokan panaszkodnak arra, különösen a régi motoros bloggerek közül, hogy a facebook beszippantott mindenkit. Ez sajnos igaz, gyakran magányos farkasként érzem magam itt a blogvilágban, mert bár én is jelen vagyok a nagy közösben, azért vívom a magam kis harcát a blogomért is. Ám a zokszót hallatók sem tagadhatják, hogy ott bizony zajlik az élet, ha tetszik, ha nem. 

Azok a bizonyos fehér foltok, amire a tapétánk felkerülése után utaltam, kezdenek eltünedezni. A következő nagy dolog volt, hogy végre kicseréltünk minden beltéri ajtót, egyedire, saját tervezésűre, szürkés színűre. Aztán jött a szőnyeg cseréje, vele pedig az asztal átfestése.

Ha létezik családi vegyjel, akkor az unununium, bizony az. Minálunk ma már szállóigeként működik ennek a szilárd halmazállapotú átmeneti fémnek a neve.

Nem titok: a rózsás és a pöttyös holmi a gyengém. Amikor megláttam Annás pöttyös horgolt takaróját , elvesztem. Aztán amikor

Na jó, ez ilyen formában nem teljesen igaz. Csak erre kellett fognom a halaszthatatlan pólóvarrást, miután rátaláltam egy i ngyenesen letölthető szabásmintára . Kicsit nagyítanom kellett rajta ugyan és nem a szabdalt változatot készítettem elsőre, de sikerült.

Nem akármilyen doboz, bár nincs benne semmi különleges. Szeretem úgy, ahogy van.

Azzal, hogy új fordulatot vett az életem - vagy mondjam úgy, hogy visszatért a régi kerékvágásba...? - átértékelődtek bennem a dolgok