¨ P j u l c s Y ¨

Talán kevesen tudják, pontosabban nem mindenki tudja, hogy van egy céh Magyarországon, amely összefogja, rendszerbe szervezi kis hazánk foltvarróit. Ez a Céh 1989 óta él és dolgozik, ma már több ezer tagja van, jómagam két éve csatlakoztam. Sok minden történt a Céh életében, amit ha van kedvetek, elolvashattok a honlapon , amit Gelencsérné Lazarovits Klára szerkeszt jónéhány éve, töretlen lelkesedéssel. Amiért én most szót ejtek erről a jó kis csapatról, az az újság, ami az idén bővült és színesebb, tartalmasabb lett és persze csak a tagok olvashatják. (A júniusi szám címlapján Polyák Ildi munkája látható.)   Tegnap kezembe vehettem a júniusi számot, amit a szokottnál is jobban vártam, hisz én tudtam, amit ti nem, hogy a 8. oldalon ott vigyorgok én és ott az irományom is. Most megtudhatja ország-világ, de a céh tagjai mindenképp, hogy mit is jelent nekem az internetes napló írása. A cikksorozat ugyanis, melynek ez az első része, azokról a foltvarrókról szól, akik blog írására adták a

Belekezdtem még abba az utolsó sorba, hátha elég lesz a fonal. Bár tudtam, hogy úgyis kicsi lesz ez a vállkendő, talán Panninak ha jó lesz. És naná, hogy kb. 15 centi hiányzik, hogy késznek tudjam nyilvánítani a kendőt. Pedig siettem, mint a szőke nő, hogy odaérjen a benzinkúthoz, mielőtt elfogy a benzin:)  Az alapanyag ráadásul turkálós zoknikötő fonal kb. a 70-es évekből, éppen ezért az összetétele erősen bizonytalan, viszont hogy pótolhatatlan, az tuti biztos. A kendő egyébként csodás. Egy kis gyapjúmosószeres blokkolás ugyan még nem árt majd neki, mert egy kicsit szúr a fonal, de ez semmit nem von le az értékéből. Most el kell döntenem, hogy lefejtem az utolsó két sort és marad ilyen aprócska, vagy kiegészítsem egy kicsit sötétebb tónusú szürkével. Most Micimackó módjára töröm a fejem és akárhányszor elmegyek mellette, kicsit nézegetem, simogatom, hátha megmondja mitévő legyek. A sok fénykép nem véletlen ám:)

Az úgy kezdődött, hogy egy kedves ismerőssel összedugtuk a fejünket, mi lenne, ha megpróbálnánk létrehozni egy kézimunka kört, ahol kedves emberek más kedves emberek társaságában kötögetnek, varrogatnak, horgolgatnak és közben jól érzik magukat. Az ötletet nyitott fülekre talált és összeállt egy lelkes kis csapat. Hogy mennyire lelkes és tettre kész, az rögtön kiderül abból, hogy már a legelső, ismerkedős alkalommal tűt és anyagot fogtunk a kezünkbe, majd a második alkalommal már applikálni tanultunk és ma, a harmadik találkozásunkkor lelkesen kötött és horgolt az a maroknyi ember, aki el tudott jönni. Mi sem kovácsolja össze jobban az "ismeretlen" embereket, mint egy közös feladat. Így történhetett, hogy rögtön az elején a mély vízbe ugrottunk és a jó ügy érdekében mi is tarisznyákat készítettünk Gabi felhívására. Ma még csak 19 darab tarisznya gyűlt össze, de van még egy-kettő a tarsolyunkban. Ezeket a tarisznyákat Judit , Annás , Tündérlátta , Katbo , Kriszta , Zsófi

Tolltartó egy Star Wars rajongó kisbarátnak.  

Egy jó kis kezdeményezés Pécsett. "Pécsi Portéka Vásár kéthetente vasárnap 10-18-ig a Pécsett, a Király utca 9-ben, a Velosophie-udvarban."

...a meskás lányok, azaz a hónap végéig minden boltot felülvizsgálnak és aki nem odavaló, annak a talpára útilaput kötnek. Ami ha az ő szemszögüket nézzük nagyon is időszerű, ha hiteles, értékadó platform szeretnének maradni, tekintve a rengeteg árus rengeteg holmiját, amik között bizony van jónéhány... hát... hogy is mondjam csak... inkább nem mondom sehogy.... Az én szemszögemet nézve azonban úgy döntöttem, állok elébe. Sem kedvem, sem időm nincs átírásokra, saját magam felülvizsgálatára, jónak gondolom így ahogy van, nem hemzsegnek az irományaim elütésektől és helyesírási hibáktól, a lényeget mindig leírom és a képeim is elviselhetőek. Ha megmaradok és átmegyek a rostán, az jó és örülök. Ha nem, akkor azt jelnek veszem és ezt a vonalat nem erősítem tovább. De nem keseredek el, mert hiszem, hogy ez az én utam, amit csinálok, csak ki kell várni a megfelelő időt. (Atyám! Milyen nagy a szám, már két napja folyamatosan fogalmazom a levelet a Goubára, de még nem mertem elküldeni, újra és

A piros kisautó mellé:)

Ennyi volt a kérés. Én örömmel teljesítettem és köszönöm a munkát ezúton is, mert nagy öröm volt varrni! (Ha kinagyítjátok a képeket, sokkal jobban néznek ki. Még ez a piros kisautó is itt az elején:D)

Ez egy olyan blúz, amit nem tudtam otthagyni a turkálóban, az anyaga táskáért kiáltott. És ha már kiáltott, lett is belőle.     Megtartanám magamnak, de hátha másnak is tetszik .

Sikerült teljes egészében elfogadhatóan lefényképeznem és mert ígértem, mutatom is. Hogy hogyan sikerült, azt ne kérdezzétek! Fogalmam sincs. Azt hiszem, automatára volt állítva a masina...:)

Két napja azzal bajlódom, hogy sikerüljön végre egy jó fotót felraknom a kecskeméti pályázatra készült munkámról, de képtelen vagyok elfogadható képet készíteni róla. Egy komoly géppel fényképezni nehéz feladat, abban bízom, hogy egyszer csak ezt is elsajátítom majd autodidakta módon, mint a varrást. Addig is, amíg tanulófázisban vagyok, megmutatom azt a két blúzt, amit péntek éjszaka varrtam. (Ezek a képek is szinte kivétel nélkül meg vannak dolgozva egy kicsit:S) Az első egy nagyon vidám és tetszetős anyagból készült, kényszer szülte ujjmegoldással (rövidre szabtam az ujja hosszát, így toldani kellett). És mert Vercsi egy kis utánozós majom és nem bírta, hogy ő kimarad a pózolásból, készült közös kép is. Ez pedig maga Párizs. Nem is egy, hanem legalább 20 Eiffel toronnyal. Öööööö.... a tetkó egy óvatlan pillanat szüleménye. Ehhez pedig nem is kellenek szavak...

Egy bögre tejeskávé (vagy inkább kávéstej) és egy vadonatúj tükörreflexes fényképezőgép használati utasítása:)))) Eddig is készítettem fotókat a kis kompakt gépünkkel, amit évekkel ezelőtt ingyen kaptunk az internet előfizetésünk mellé. Talán nem is sikerültek rosszul ( ezek vagy épp ezek szerintem egész vállalhatóak, de az egyik kedvencem például ez ), azonban most még jobb képekkel szolgálhatok majd, úgy hiszem... Újabb örömforrás:) Köszönöm, Férjúr!♥

Az idők során ez a blog átalakult és mára már csak a munkámról, az alkotásról szól. Amit persze nem bánok, mert más az alkotás és más a család, még akkor is, ha egyik hatással van a másikra és viszont. Most azonban kivételt teszek, mert ez egy olyan dolog, amivel muszáj dicsekednem és megtudhatják az értetlenkedők, az ámulva kérdezők mi a titka a (szinte) kiapadhatatlan erőmnek, a jókedvemnek, a derűmnek. Ima a családomért Édes, kedves Istenem, hallgasd meg a kérésem, tartsd meg a családom boldogságban, épségben! Óvd meg édesapámat,  hogy ne érje bánat! Hiszen ő a feje  kedves családomnak. Segítsd édesanyámat,  aki eltart engem és ha beteg vagyok hőn virraszt felettem! Áldd meg testvéreimet, kikkel sokat játszok! Kérlek, áldd meg Istenem az egész családom! A szerző Bende, az én kisebbik fiam, aki néhány nap múlva lesz 11 éves. Persze imát nem ír csak úgy, önszántából ő sem, csak ha feladatként adják neki, de ez mit sem számít akkor, amikor könnyezve olvasom és

Osztálykirándulásra, lyukas farmernadrágból, hímzéssel díszítve, egy immáron cserkész nagyfiúnak:)

Hogy a fiúk ne méltatlankodjanak. (Na nem, mintha tennék, de az anyai szív ezt gondolja:D) Ez is egy turkálós sötétítőfüggöny újrahasznosítása és nagyon egyszerű. A foltvarrásban is azokat a mintákat szeretem, ahol nem kell sokat szabni, szabadon mozoghat a kezem és a fantáziám. Ezért vagyok ennyire belelkesülve a ruhavarrástól is, mert az eddig megvarrt ruhákhoz sem használtam szabásmintát. És igen, még mindig azt érzem, hogy lesz folytatás. Főleg, mert már néhány újabb blúz is ki van szabva, sőt! odáig fajultam, hogy vettem néhány anyagot a Meseboltban . Ilyen az, amikor egy fiú áll modellt:)

Ezt a videót most láttam a foltvarrós fórumon. Azt hiszem, sokan értjük ezt. És nem csak foltvarrók:)

Jött egy szombat reggeli kétségbeesett számonkérés az én lányomtól, miszerint a délutáni fellépésre pörgős szoknya KELL, hát nekiálltam és rászántam a délelőttömet. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez a szoknya negyedikre sikerült. Hiába, látszik a szakértelem hiánya.) Egyszerű gumis derekú szoknyának látszik, ami ugye nem nagy kunszt, meg már csináltam is ilyet, de mégis van benne némi turpisság. Dupla rétegű, amit úgy oldottam meg, hogy összevarrtam a négyzetet és egyszerűen félbehajtottam, ide került a gumi. És hogy ne látszódjon az alján a varrás, csipkével takartam el. Sosem veszek egy-egy anyagból fél méternél nagyobbat, éppen ezért az itthoni anyagokból pörgős szoknyára egyikből sem tellett. Így készült ez a szoknya egy dupla rétegű, turkálóból származó sötétítőfüggönyből:) És hogy népies legyen, hisz néptánc fellépésről van szó, megkapta hozzá az esküvőnkön viselt menyecskekötényemet. (Mélyről jövő, ábrándozós sóhaj...:D)   Nem nagy dol