Beváltottam az ígéretemet és mentem az idén is. Megint remek nap kerekedett, rengeteg emberrel, sportpálya átadással, államtitkárral, prominens futball bíróval, kamerákkal, lelkes gyerekekkel és lelkes felnőttekkel. Mindebből én mit sem érzékeltem, kis kézműves sarkomba csak a lelkes gyerekek és lelkes felnőttek jutottak el, akik varrtak, ragasztottak, fűztek, vágtak, tekertek, kötöztek. Ki melyiket szerette volna:) Kedvenceim az édesapa, aki leült tűpárnát varrni és figyelt minden apró részletre, mint színek, minta, forma. A másik az a két elsős kislány, akik szintén tűpárna varrására készültek és hűen követték az utasításaimat: kétszer rajzolják körbe a sablont. Körbe is rajzolták, az egyik még háromszor is. Így kaptunk egy jó vastag vonallal körberajzolt négyzetet:) S tán a legkedvesebb az a két gimnazista lány (már csak ezért is, hisz csak alsósok jöttek), akik fodros szívecskét készítettek, úgy, hogy az egyik még sosem varrt(!). Miután elkészültek, mondtam