Zsemlekosárnak vettem a zsibvásárban, a mögötte látható porcelán (szerintem) pálinkás flaskával együtt. Egy pillanatig el is gondolkodtam azon, hogy tényleg zsemlés kosár lesz, de nálunk, négy gyerek mellett nincs az a kosár, amibe beleférne az általunk elfogyasztott zsemlemennyiség. Maradt hát az eredeti elképzelés, amit már az első érintéskor beleláttam: varróskosár. Először átfestettem, a már sokat emlegetett Martha Stewart festékkel, két rétegben. A bélés az eredeti szabásmintája alapján készült, így sokat nem kellett vele vesződnöm. A különbség annyi, hogy az oldalába varrtam két kis zsebet ollótartónak. Került bele egy cérnatartó is, középen gumival megerősítve. A tetejébe kartonlapot vágtam, amit bevontam ezzel a csodás anyaggal, de a kettő közé jó sok tömőanyagot tettem, hogy legyen hová tűznöm varrás közben a tűimet. Nem egyszer fordult elő, hogy rozsdás tűt húztam ki vasalás közben a pólómból... vagy valaki felszisszent, amikor leült a kanapéra..