¨ P j u l c s Y ¨

De a szivárvány mindig egy marad S színei meg nem fakuló csodák. Örök ifjan és egyformán lebeg. Halványan, mint egy álom És testetlenül, mint egy lehelet. Mint a művészet az élet felett. /Reményik Sándor: Szivárvány/

Végeztem a harmadik etappal is, a nagy mű befejezve és átadva. Akartam statisztikát írni, de végül meggondoltam magam. A lényeg, hogy a falvédővel töltött dologi idő 21 óra 40 perc volt. Ami így leírva nem is olyan sok, hisz kevesebb, mint egy nap, de ha belegondolok, hogy három hónap alatt készült el...  Még jó, hogy néhány napja írtam egy szösszenetet az oldalsávomba.

A legegyhangúbb és ezáltal legunalmasabb rész is készen van, úgymint a négyzetek felvarrása és a szálak eldolgozása. Most kissé hátráltat egy beteg gyermek, de bőszen belekezdtem a harmadik, egyben  utolsó etapba is.

Minden foltmunka több folyamaton esik át, míg elkészül. Vannak nehezebb, vannak könnyebb, vannak unalmasabb, vannak érdekesebb részek. A most készülő falvédő legmunkásabb és legérdekesebb részén már túl vagyok. Most jön az unalmasabb rész, aztán meg a még unalmasabb. De a végeredmény mindenképp izgalmas és nem mindennapi lesz.

Pihe-puha falvédő egy szülinapos kisfiúnak, aki nagyon szereti a dinoszauruszokat. Maga a technika nem nagy ördöngösség, csupán négyzeteket varrtam egymás mellé. Ami a különlegességét adja, azok a csodás amerikai anyagok. Na és egy kicsit feldobja az az öt kis szabadkézzel rajzolt dinó is, ami a fiúcskának már így látatlanban is nagyon tetszik:)       Mielőtt bárki időmiliomossággal vádolna, kikérném magamnak, szó sincs ilyesmiről:) A táska már egy hete várta a befejezését, a falvédő pedig másfél hónapja a beszegését.