Táborozni indultak a nagyok, ő is menni szeretett volna. Lázasan csomagolt mindenki (helyett anya), gondosan ügyelve, hogy mindenük meglegyen, semmi ne maradjon itthon. Gondosan csomagolt ez a szöszke lány is, az aprócska, rózsaszín hátizsákjába, amit még a nővére hordott valamikor, de sehogy sem fért bele a könyv, a hajcsat, a rövid ujjú póló, a hosszú ujjú póló, a szoknya, a hosszú nadrág, a rövid nadrág, a papucs, az ujjbábok, a vízipisztoly és még az a néhány apróság, amit feltétlenül szeretett volna magával vinni. Szomorú volt, amikor ő nem szállhatott fel a többiekkel a különvonatra és nem utazhatott semmiféle táborba, mert milyen igazságtalan, hogy még az unokatesói is mind elmehettek. Csak neki kell itthon maradnia, tökegyedül . Elmehetett hát a Nagyi-táborba és hogy enyhítsek a bánatán és az a sok fontos dolog is vele mehessen, ismét összefogtam Éjszakával, aki már egészen jó barátom, és Vercsi, ez a szöszke lány, kapott egy nagyobb hátizsákot.
Textilbabák szívből, lélekkel