¨ P j u l c s Y ¨

Két kézi varrás között egy kis pihentető kézi varrás. Filcből készült kitűző egy szívemnek kedves embernek, mondjuk engesztelésképp♥

A legegyhangúbb és ezáltal legunalmasabb rész is készen van, úgymint a négyzetek felvarrása és a szálak eldolgozása. Most kissé hátráltat egy beteg gyermek, de bőszen belekezdtem a harmadik, egyben  utolsó etapba is.

Új ötlet valósult meg a napokban és bár egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy nem a táskáimra, hanem a babáimra kellene nagyobb hangsúlyt fektetnem (jelzem, hogy elindult a vezérhangya, meg a fejemben a számtalan, szebbnél szebb gondolat erre az ösztökélésre), azért fog még születni néhány ilyen táska. Annál is inkább, mert nemrégiben fektettem be jónéhány textilbőrbe hasonló táskákhoz. Abból meg babát varrni nem lehet, ugye. A babagyár még várat magára, de ha beindul...  

Egy szívemnek kedves ismerősnek. Egy kicsit ő, egy kicsit én.

Minden foltmunka több folyamaton esik át, míg elkészül. Vannak nehezebb, vannak könnyebb, vannak unalmasabb, vannak érdekesebb részek. A most készülő falvédő legmunkásabb és legérdekesebb részén már túl vagyok. Most jön az unalmasabb rész, aztán meg a még unalmasabb. De a végeredmény mindenképp izgalmas és nem mindennapi lesz.

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez . Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró. Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz , egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett. Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű t

Rendet raktam a fonalas kosaraimban és nagyon sok megkezdett holmit találtam a tűimen. Emellett egy halom fonalat, amit sosem fogok felhasználni és egy másik halmot, amit viszont igen. Egyszer.... majd.... Számot vetettem tehát és szigorúan dokumentáltam. Csak hogy számon lehessen kérni, mondjuk jövő ilyenkor. Nagykorában majd párna lesz. Talán majd az oviba kerül, mert a színei nem kifejezetten tetszenek. Egy nagyonnemtudokmitkezdenimagammal időszakban kezdtem el. Kardigán Panninak, csak nemrég szedtem tűre. Egy igazi fonalfalás, ami nagyon-nagyon hosszú projekt lesz. Ha egyszer készen lesz, takaró lesz belőle. Volt már fogadalom, hogy minden nap egy színt, aztán hogy minden nap legalább egy sort, de az igazság az, hogy  jó ideje hozzá sem nyúltam. Ennek a fonalnak annyira tetszik a színe, hogy mindenképpen párna lesz belőle. De nem ez, mert ezt le fogom fejteni és keresek hozzá egy jobb mintát. S ha majd készen lesz és addig nem kel el, megtartom magamnak a szürke-sárga pá

Régóta kerülgetem a méregdrága anyagaimat, mondván, az akkora kincs, hogy nem herdálom el. De akkor minek vettem?  Ráadásul ilyen sokat? Nincs mese, fel kell használnom a kincsként őrzött anyagaimat is, különben nem lesz helye az újaknak:) Főleg, ha olyan csodásakat kapok Svájcból, mint tegnap... Ennek szellemében készült ez a szoknya, meleg gyapjúszövetből és Tilda vászonból, némi csipkével kombinálva.

Irigykedve nézegettem a fotókat, amit mások kaptak a vevőiktől, afféle elégedettség-jelzőként. Eddig. Most én is kaptam örömfotókat, bájos kis modellekkel. Az örömük nekem a legnagyobb öröm. Kata és Panka öröme, ami azóta is töretlen:) Zsizsó álma messzi tengerekről Muszáj ide feltennem az édesanya kommentjét, mert tündéri és nem kis büszkeséggel tölt el: "Zsizsó a boldogságát imígyen fejezi ki, amikor éppen nem az álmok tengerén hajózik: "én takaróm, Juccsi csináta nekem takarót. szenere (szeretem) takaró, fantatikus (fantasztikus)" : ) Julcsi, szeretettel és hálával gondolunk Rád!"

Megtaláltam a számomra tökéletes horgolt rózsát és annak leírását . Rögtön egy hasracsap alapon készülő sapkára ugrott és reményteli, hosszú házasságot kötöttek.

Ínséges időkre tartogattam azt az ajtódíszt, ami felváltotta az őszit .   forrás (Hiába a tegnap tanultak, a fotók csapnivalóak:-D)