¨ P j u l c s Y ¨

Professzor úr is magányosan üldögélt a polc egyik félreeső sarkában. Jól érezte magát kedvenc könyvei társaságában, szeretett olvasni. Sosem gondolta volna, hogy eljön az az idő, amikor már nem köti le a felhőbodrok széles spektrumú skálájának elemzése vagy a fűszálak, a szél felhajtóereje következtében létrejött hajlásszögének kutatása. De ahogy kezdett múlni a téli szürkeség és néha-néha előbukkant a vastag felhőréteg mögül a tavaszi napsugár, egyre csak azon kapta magát, hogy el-elrévedezik, tekintete belevész a semmibe. Ürességet érzett úgy szív tájékon. Megunta a magányt, társra vágyott. Szerette volna megosztani valakivel az előző napról ottfelejtett kávét, kézen fogva körbecsoszogni az íróasztalt az írógép és a ceruzatartó között és közben a porcicákat számolgatni a sarokban. Vágyott valakire, akit nagyon szerethet...

Ebben a cudar, először jeges, aztán latyakos időben elkél a meleg holmi. Ha meg bunda az a holmi, szigorúan műszőrőből az állatok védelme miatt, akkor az egyenesen főnyeremény! Ilyenkor szoknyába bújni sem érdemes, vegyünk inkább nadrágot! Így, meleg holmikba bújva, a kályha mellett kucorogva, forró teát kortyolgatva, könnyebb álmodozni a napsütésről és elhisszük, nemsokára hallhatjuk a tavaszi madárcsicsergést. Elma is jól felöltözött és elsétált a Palomába , de a Piacteret sem hagyta ki.