¨ P j u l c s Y ¨

Azok a bizonyos fehér foltok, amire a tapétánk felkerülése után utaltam, kezdenek eltünedezni. A következő nagy dolog volt, hogy végre kicseréltünk minden beltéri ajtót, egyedire, saját tervezésűre, szürkés színűre. Aztán jött a szőnyeg cseréje, vele pedig az asztal átfestése.

Változott az asztalunk, változott az életünk, változni fog a blog, változni fog a hobbi-munkám is.

Ikea hacker is lehetne a címe ennek a bejegyzésnek, de mégiscsak jobb a reakció, amit az átalakított lámpáért kaptam: ...

Van nekünk egy nagybácsink, aki bár nem amerikai és az örökségét sem ránk fogja hagyni, de mi mégis nagyon-nagyon szeretjük.

Szeretem, amikor csak úgy hirtelen jön az ötlet és valami jó sül ki belőle. Adva volt egy fiókos szekrényke, a svéd nagyáruházból. Amikor még csak egy lányunk volt és annak zöld-fehér-rózsaszín szobája és még csak dekopázsban nyomultam, remek volt. De az új koncepcióba nem illet bele ez az igen praktikus szerzemény, át kellett hát alakítanom:) Úgy mentem le a műhelybe, hogy az oldalát lefestem barnára, a fiókok pedig rózsaszínek lesznek.Aztán jött a szikra, s a fiókok textildíszítést kaptak. De bárhogy is fotóztam, sehogy sem tetszett. Üresnek és színtelennek, olyan semmilyennek éreztem. Aztán elmentem egy kicsit kiszellőztetni a fejemet (azaz elautóztam az iskolába az egyik gyermekért, hogy tovaszállítsam) és megint jött egy szikra: gombokat rá! Hát hazaértem, tettem rá gombokat és jó lett. Most már egyáltalán nincs galambdúc kinézete:) Ezek után elmondhatom, hogy ma csak úgy szikrázott körülöttem a levegő:)

Sokáig tanakodtam, megmutassam-e egyáltalán, hisz fekete is, piros is, fénylik is, és ezáltal elég nehéz jó fotót készíteni róla. De jöjjön, aminek jönnie kell:) Tíz éve költöztünk ide, ebbe a lassan-lassan saját ízlésünkre alakított lakásba. Az első évek olyan bútorok között teltek, amire ma már azt mondjuk, retro. Akkor még nyoma sem volt ennek a trendnek, igyekeztünk hát megválni a 80-as évekből itt felejtett enteriőrtől. Szép lassan lecseréltük a szekrénysort, aztán a kanapét a fotelekkel. Ám egy puff mégiscsak itt felejtődött. Tologattuk ide-oda, nagy vendégségek alkalmával még jó szolgálatot is tett, szívünkhöz nőtt, megszerettük, még át is húztam egy virágos vászonnal, hogy egy kicsit jobban mutasson. A mostani felújítás alkalmával is többször a kidobandók mellé keveredett, de minduntalan vissza is hoztuk, mondván, majd. A vége az lett, hogy újabb helyet találtunk neki. Leszedtem róla a virágos borítást, majd ezt a remek csíkosat is, kissé megfarigcsáltam rajta a v...

A tárlatvezetés alkalmával az alapos szemlélő felfedezhette azokat a mini mandalákat , amik a talpalatnyi helyen készültek, még a festés kellős közepén. Ez a történet is abszolút jellemző arra, hogyan is működöm én: a lányok szobájáról fogalmam sem volt, csak sejtettem, hogy rózsaszínt biztosan nem szeretnék. Amikor kínomban leültem és horgolni kezdtem a mini mandalákat, körvonalazódni kezdtek a színek is, a minta is. Már a sokadikat horgoltam, amikor megkérdeztem magamtól, mi is lesz ebből a rengeteg köröcskéből. És akkor jött az isteni szikra! Pöttyök lesznek a falra:) S ha már pöttyök, akkor legyen kerek a történet, átfestem az eddig kék színekben pompázó asztalt, ami még az IKEA hőskorából származik, vagyis a fiaink kisfiú korából. Megérett az átalakulásra, csiszoltam hát és festettem és újra festettem és pöttyöztem. Nagyszerű segítségem volt ebben egy piros kisegér :) S ha már festek, átfestem a régi szekrény ajtajait is, hogy passzoljon az új, a lányos dizájn hoz. Kap...

Sokat váratott magára a konyha végleges formája, mióta felújítottuk . A szék átformálása után Judit megkérdezte, nem kapott-e el a mindentátakarokalakítani-láz ? Hát de:) Csiszoltam, festettem, átfestettem és újrafestettem. Ennek eredményeképpen  a mi pici kis lakótelepi konyhánk új külsőt kapott és (talán) elnyerte a végleges formáját. Nem modern, nem trendi, de az én kezem munkája. És ez jó:)       Ugye nem gondolja senki, hogy mindig ekkora rend van?:)))

Nem egy Kicsi Ház -béli alkotás, de elsőre megteszi. Sőt! Kifejezetten tetszik, pedig én aztán nem szoktam ajnározni magamat és a munkáimat, de most mégis. A festés okozott némi gondot és fejtörést. Nem alapoztam (Bemutatkoznék: a nevem Hűbele Julcsi), csak valamennyire megcsiszoltam a felületet és háromszor átfújtam. A behúzás már ehhez képest simán megvolt, különösebb gyakorlat sem kellett hozzá. Legfeljebb több odafigyelés. A festés sajátossága, hogy itt-ott megfolyik a festék, ami ezen a képen nagyon jól kivehető. A kezdet tehát korántsem tökéletes, de semmiképp nem feladandó. Így lesz egy kommersz székből egyedi, sajátos darab.

Leöntöttük, kibírta. Leettük, kibírta. Lepisilték, kibírta. Lestrapáltuk, nem bírta. Feladta és elszakadt. Itt az idő, fel kell újítani. Tegnapra szétszedtem, portalanítottam. Ma már háromszor lefújtam és ilyen a jelenlegi állapot. Holnap folytatom...