¨ P j u l c s Y ¨

Nem titok: a rózsás és a pöttyös holmi a gyengém. Amikor megláttam Annás pöttyös horgolt takaróját , elvesztem. Aztán amikor

Elutazásunk reggelén gyorsan papírra vetettem egy japán virág leírását, összekészítettem a fonalakat hozzá és útra készen álltam. Igen ám, csakhogy a leírás úgy, ahogy volt, az íróasztalon maradt (az okát nem részletezném, aki indult már nyaralni gyerekkel, főleg néggyel, tudja miről beszélek). Nem ereszthettem búnak a fejemet, ki kellett találnom valamit, ha már a kis táskám foglalta az egyébként is szűkös helyet az autónkban. Számtalan mintát megnéztem, mielőtt azt az egyet kiválasztottam volna, így volt miből kiindulnom. Elsőre sikerült:) Közre is teszem, hátha megtetszik, de mert nem vagyok egy horgolós lángész, a leírás bizony nem túl szakszerű. És korántsem biztos, hogy nem lelhető fel valahol máshol, de az csak és kizárólag a véletlen műve lehet. 6 láncszemből  gyűrűt készítünk   1.kör: 4 lsz (sormagasításként), majd *1 erp, 1 lsz* 11x ismételve, láncszemmel zárjuk a kört 2. kör: (új fonal) 2 lsz, 1 erp, 1 lsz, *2 egyszerre befejezett erp, 1 lsz* 1...

A tárlatvezetés alkalmával az alapos szemlélő felfedezhette azokat a mini mandalákat , amik a talpalatnyi helyen készültek, még a festés kellős közepén. Ez a történet is abszolút jellemző arra, hogyan is működöm én: a lányok szobájáról fogalmam sem volt, csak sejtettem, hogy rózsaszínt biztosan nem szeretnék. Amikor kínomban leültem és horgolni kezdtem a mini mandalákat, körvonalazódni kezdtek a színek is, a minta is. Már a sokadikat horgoltam, amikor megkérdeztem magamtól, mi is lesz ebből a rengeteg köröcskéből. És akkor jött az isteni szikra! Pöttyök lesznek a falra:) S ha már pöttyök, akkor legyen kerek a történet, átfestem az eddig kék színekben pompázó asztalt, ami még az IKEA hőskorából származik, vagyis a fiaink kisfiú korából. Megérett az átalakulásra, csiszoltam hát és festettem és újra festettem és pöttyöztem. Nagyszerű segítségem volt ebben egy piros kisegér :) S ha már festek, átfestem a régi szekrény ajtajait is, hogy passzoljon az új, a lányos dizájn hoz. Kap...

Unalmas óráimban, a tehetetlen várakozás közben van időm dolgozgatni azon a fenéknyi helyen, ami a kanapénkon még szabad, miközben válogatott szitokszavak cikáznak ide-oda a fejemben. Még sosem vártam ennyire, hogy ablakot pucolhassak...

Végre megismerhettük Emma Zsófiát, ezt az oly' nagyon várt, oly' nagyon szeretett kicsi lányt. A titkos horgolmány neki készült, zászlócskák lettek belőle vagy ha divatosan akarjuk mondani, girland. 

Egyszerű horgolt terítő, aprócska maradékokból. Levezetésképp, az újabb nagy munkák előtt. Finom színeket válogattam, hogy romantikus hangulata legyen, de bárhogy is nézem, inkább retróba hajlik. Szerintem:) Zárójel: Újabb fotódömping, tudom:) Elgondolkodtam azon, hogy egyesíteni kellene a fotós blogomat és ezt, a kreatívot... és csupán két címke lenne a bejegyzések alatt: varrás és fotózás...

Amíg készültek, folyton arra gondoltam, szabad-e ezeket a finom holmikat mosirongynak használni? A sorsuk még nem dőlt el, egyenlőre nemesebb szerep jutott nekik: díszíthetik az asztalunkat.

 Egy születésnap a legaktuálisabb dolog, hogy az ember befejezze a régen elkezdett dolgait. Az alant látható párna a leltáram 7-es számú versenyzője. (Hogy mennyi más holmi készült el a leltáramból, azt itt most nem forszíroznám...) Igazán csajos darab lett, igaz a saját kedvenc színeimben, de tetszik az ünnepeltnek is. Hiába, anyja lánya:)       Tudom én, hogy rengeteg a fotó, de annyira élvezem és úgy érzem, egyet sem hagyhatok ki:) Szemezgetek én mindig, például most sem raktam fel mind a tizenkilencet:)

Betegesre sikerült. Ágymelegre, fülfájósra, magányosra. A kezem már foglalatoskodik, vagyis arccal a gyógyulás felé. Apróság egy apróságnak...

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez . Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró. Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz , egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett. Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű t...

Rendet raktam a fonalas kosaraimban és nagyon sok megkezdett holmit találtam a tűimen. Emellett egy halom fonalat, amit sosem fogok felhasználni és egy másik halmot, amit viszont igen. Egyszer.... majd.... Számot vetettem tehát és szigorúan dokumentáltam. Csak hogy számon lehessen kérni, mondjuk jövő ilyenkor. Nagykorában majd párna lesz. Talán majd az oviba kerül, mert a színei nem kifejezetten tetszenek. Egy nagyonnemtudokmitkezdenimagammal időszakban kezdtem el. Kardigán Panninak, csak nemrég szedtem tűre. Egy igazi fonalfalás, ami nagyon-nagyon hosszú projekt lesz. Ha egyszer készen lesz, takaró lesz belőle. Volt már fogadalom, hogy minden nap egy színt, aztán hogy minden nap legalább egy sort, de az igazság az, hogy  jó ideje hozzá sem nyúltam. Ennek a fonalnak annyira tetszik a színe, hogy mindenképpen párna lesz belőle. De nem ez, mert ezt le fogom fejteni és keresek hozzá egy jobb mintát. S ha majd készen lesz és addig nem kel el, megtartom magamnak a szürke-sárg...

Megtaláltam a számomra tökéletes horgolt rózsát és annak leírását . Rögtön egy hasracsap alapon készülő sapkára ugrott és reményteli, hosszú házasságot kötöttek.