¨ P j u l c s Y ¨

Már írtam arról, mennyire szeretem, hogy kreatívak és ezért én milyen mérhetetlenül büszke vagyok rájuk. Ha lehet, ez a mostani eset még ezen is túltesz. Mert van egy lányom, aki különösen érzékeny lény és észreveszi mások szükségét, jelen esetben hiányosságát. Az én hiányosságomat. Hogy nincs időm nekik idén adventi naptárat készíteni. De hogy mégis nyomon tudják követni az idő múlását és igazivá tenni a várakozást, amikor a kis Jézus megszületik, készített maguknak egy adventi naptárat. Kitalálta, megcsinálta és feldíszítette velük a szobát. Panni, annyira köszönöm!♥♥♥ Persze ha már előkerült a fényképezőgép és nem bírtam türtőztetni a büszkeségemet, akad fénykép az ősszel elkészült, de az apró részletekig még be nem fejezett szobájukról is. Majd az új évben az is meglesz... Vannak még fehér foltok, mint a csupasz falak vagy a tükör nélküli keret, de elkélne egy könyvespolc is. Egyszer ezt is befejezzük...

 Nem vagyok egy panaszkodós fajta, főleg nem, ami az időjárást illeti, de

A tárlatvezetés alkalmával az alapos szemlélő felfedezhette azokat a mini mandalákat , amik a talpalatnyi helyen készültek, még a festés kellős közepén. Ez a történet is abszolút jellemző arra, hogyan is működöm én: a lányok szobájáról fogalmam sem volt, csak sejtettem, hogy rózsaszínt biztosan nem szeretnék. Amikor kínomban leültem és horgolni kezdtem a mini mandalákat, körvonalazódni kezdtek a színek is, a minta is. Már a sokadikat horgoltam, amikor megkérdeztem magamtól, mi is lesz ebből a rengeteg köröcskéből. És akkor jött az isteni szikra! Pöttyök lesznek a falra:) S ha már pöttyök, akkor legyen kerek a történet, átfestem az eddig kék színekben pompázó asztalt, ami még az IKEA hőskorából származik, vagyis a fiaink kisfiú korából. Megérett az átalakulásra, csiszoltam hát és festettem és újra festettem és pöttyöztem. Nagyszerű segítségem volt ebben egy piros kisegér :) S ha már festek, átfestem a régi szekrény ajtajait is, hogy passzoljon az új, a lányos dizájn hoz. Kap...

Egyik reggel így ébredtem. Megálmodtam, hogy ilyen kell a fiúknak.  Na, nem, mintha enélkül nem tudnák, melyik szoba melyikőjüké:)) Nem is annyira feltűnő a dolog, mégis ad egy kis pluszt, a nagyfiús-felnőttes fíling hez.

Majdnem készen vagyunk.  Azt hittem, hogy a lakberendezős műsorokban előre megírt forgatókönyv szerint lepődnek meg a lakástulajdonosok, de most már tudom, hogy ez lehet akár életszerű is. Mert amikor a mi gyerekeink szeméről lekerült a kendő, csak sikongattak és ölelgettek minket és fél óráig csak a király! okat, zsír! okat és tökjó !kat hallhattuk:) Megérte éjt nappallá téve dolgoznunk, hogy végre hazajöhessenek! A terv menet közben változott, sokféle variáció megfordult a fejemben, még az utolsó pillanatban is változtattam valamin. Amiért irgum-burgumot adnék a lakberendező blogoknak és az ezzel foglalkozó oldalaknak, az a hiányos kamasz szekció, különösen fiúk esetében. Semmit, de semmit nem találtam, vagy csak olyat, ami egy picike panelszobában lehetetlenség megvalósítani. Úgyhogy kedves lakber-blogok! Kalandra, ötletelésre fel, mert ezen a téren bizony nagy űr tátong, be kéne tömni:) Ennek ellenére minden álszerénység nélkül mondhatom, hogy a fiúk szobái egész jór...

A helyzet lehangoló, a hangulat borúlátó, a munka még sok. De a falfestéseim egész jók lettek:)

Unalmas óráimban, a tehetetlen várakozás közben van időm dolgozgatni azon a fenéknyi helyen, ami a kanapénkon még szabad, miközben válogatott szitokszavak cikáznak ide-oda a fejemben. Még sosem vártam ennyire, hogy ablakot pucolhassak...

Holnap fárasztó és innen nézve még végeláthatatlan munkába kezdünk. Találkozunk két hét múlva egy tiszta, átrendezett lakásban. Remélem!:) Viszlát! Itt még fiúszoba Itt még lányszoba A nappalink, vagy mondhatnám azt is, a hálószoba. A tisztesség kedvéért pedig idebiggyesztem a szégyenszobánkat is, mert mégiscsak.. De ha rendetlen, hát rendetlen. Majd nem lesz az:)