¨ P j u l c s Y ¨

Hogyhogy eddig nem mutattam? Pedig nem kis munka volt és még a Csöpp stúdió megnyitójára elkészült. Nagyszerű dolog, hogy a főbérlőnktől szabad kezet kaptunk és bármihez hozzányúlhattunk a lakásban. A legelismerőbb pillantásokat tőle kaptuk a megnyitón, hiszen ő ismerte minden zugát a lakásnak és méltán csodálkozott rá mindenre, ami átalakult, megszépült . Sokáig például úgy ült a széken, hogy nem jött rá: ez a szék, az a szék. Többek között ez a lámpabúra is lényeges átalakuláson ment keresztül. Hogy a drótváz eredetileg mivel lehetett bevonva nem tudom, de hogy nehezen szedtem le róla és néhány napig szúrta valami az ujjaimat, az biztos. Lemosás, tisztogatás után új huzatot varrtam a vázra, csupán egy cikkelyt kellett használnom szabásmintaként. Kézzel varrtam rá, hogy biztosan minden oda kerüljön, ahová kell és ragasztópisztollyal rögzítettem a csipkét az aljára.  A végleges helyén, az előszobában, ahol leginkább senki nem veszi észre, csak mi tudjuk, mi

Mikolt jócskán kinőtte a régi, áthúzott hordozót, követelte az újat, a nagyobbat. A feltétlen bizalmat, amiről már akkor is írtam , ki kell érdemelni, ezért nem követhetek el hibát... Gondoltam én ezt az elején... aztán hibát hibára halmoztam, de a végén csak meglett.  A rókának az üléshuzaton semmi jelentése, csak szerettem volna valamit, ami feldobja a szürke anyag egyhangúságát. Először szívecskéket akartam rá varrni, aztán kutyát és végül róka lett. Vonzódom mostanában ehhez a fenevadhoz, cukibbnál cukibb változatai kerülnek elém hol itt, hol ott. Ma például ezt küldte nekem egy kisbarátnőm:  édes kiscipő.

Mondtam már, hogy szeretem, ahogy a világot látják . Szeretem, hogy megpróbálják saját kútfőjükből, olcsóbban, egyszerűbben, saját szájuk íze szerint megoldani a dolgokat, méghozzá úgy, hogy az ne "gagyi" utánzatnak tűnjön, hanem a jó ízlésről árulkodjon.  Jó, jó, Panniról tudjuk, hogy kreatív, de akkor is öröm ezt újra és újra látni. A fotózás idején, épp az angol házi feladatán dolgozott. Azt sem csak úgy szimplán ám!

Először egészen máshogy neveztem el ezt a babát, de aztán bármikor ránéztem a fotókra, bármikor megsimogattam a babát, egy kedves ismerős jutott róla eszembe. Ezért máris átkereszteltem és megkapta az ő nevét.  Az első zoknis babám is megvásárolható: www. pjulcsy.hu

Ott volt közöttük ő is . Egy volt a sok közül. Mostanra egyénisége kiforrott, jellemvonásai meghatározóak lettek.  Én bumfordi kedvesnek látom, hatalmas szívvel, kissé esetlenül. Ha kell, rohan, hogy megmentsen egy aprócska hangyát, de ha arra van szükség. akkor szívesen lapátol földet egy teherautóra. Vagy éppenséggel nagyokat tud hallgatni, ha kiöntenéd neki a szívedet. Nem szól, nem ítélkezik, csak veled érez. Nem ijed meg semmitől, csak fagyi legyen a közelében. Lehetőleg pisztácia. Hihi, lehet, hogy magamról írtam...?:))) Ha szeretnéd, a honlapomon minden információt megtalálsz:  www. pjulcsy.hu