¨ P j u l c s Y ¨

Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy ez a három jómadár, akik épp szaladgálástól kipirult arccal estek be a fotózásra, nagyon jól sikerült babák lettek.

Mondjuk ennek semmi köze ehhez a babához. Egyszerűen csak jó, hogy

 Nem vagyok egy panaszkodós fajta, főleg nem, ami az időjárást illeti, de

Mit csinál egy anya, ha van egy olyan napja, amikor épp nincs szülői kötelezettsége, nem kell bevásárolnia és épp rendnek látszó furcsa tünemény ül a lakáson?

A második blokk neve nyakkendő vagy masni, ki hogy ismeri:)

Kiegészítésként a BOM 2013. elnevezésű közös örömvarráshoz.

Egyszercsak jött az ötlet és nem tágított. Hiába ajánlottuk fel

Titka a VONZerőben rejlik:) A kedvenc képem pedig...

Olyan babát kértek egy háromévesnek, amit lehet öltöztetni. Azt gondoltam

Van egy kedves barátnőm, aki mindig kihívások elé állít . Most laptop táskát kért. Megszenvedtem vele rendesen, de a feladatot sikeresen teljesítettem. Vízlepergető anyagból készült, amiről azt hittem, hogy még inkább meg fogja nehezíteni a feladatot, de nem volt vele nehéz bánni. Annak pedig különösen örülök, hogy elsőre nem ebbe a mintás anyagba vágtam bele, mert ebből bizony már ennyi volt csak. Ha nem lettem volna előrelátó, most süthetném a tudományom.

Csak mert olyan jól esett a januári is. Az első február a blogom életében, már meg is érte a 100. bejegyzést , ahol kis apróságokat varrtam és küldtem el a nyertesnek. Nem gondoltam volna, hogy lesz 700. is. A második februáron egy csodás napot töltöttem Székesfehérváron és hogy kipihenjem, megvarrtam az első zöld hajú babám at. Akkor azt hittem, mellék lövök ezzel a színnel, de azóta készült már sok zöld hajú, kedvesebbnél, kedvesebb baba. A következő évben megejtettük a világ (szerintem) legédesebb sorsolását és rögtön meg is hirdettem a 400. bejegyzéshez kapcsolódó játékot. És többek között elárultam egy titkot magunkról . S máris egy évvel ezelőtt járunk, amikoris megvarrtam  a számomra legkedvesebb kutyát és épp jó passzban is lehettem, mert egy kis jellemrajzot is kanyarítottam hozzá, valamint elkészítettem a sokadik oviszsákot is, ami önmagában nem egy nagy dolog, viszont imádom a róla készült fotókat:) Nem panaszként, mert ha magamból indulok ki, má...

Apróbabák a közelmúltból.

Nekivágunk hát, mert végre-valahára elkészült a leírás az első blokkról. Már most tudom, hogy nem lesz annyira egyszerű, mint ahogyan én azt gondoltam. Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy