¨ P j u l c s Y ¨

Az új év a mi házunk táján új műhelyt is jelentett, amit mostanra sikerült igazán a magunkévá tenni. Gondolatban már kitöltöttem a kedves, csipke mintás csészébe a teát, leültem melléd a székre és büszkén mutogatom a kedves kis kuckónkat. Nézd csak!

Fáni épp a ruhákat teregeti a szikrázó napsütésben, mert nagyon szeret segíteni a mamájának. De a friss tavaszi szellő álmodozásba kergeti. Már látja maga előtt a a vén diófa tetején megbújó kis faházikót, amit a papája épített neki. Cseresznyét majszolgat és közben színesre festi a világot, mert pszt! ő titokban egy tündér. Álmodozásából hirtelen felriad, a mamája hívja uzsonnázni, elkészült az illatos almáspite.  Felkapja a ruháskosarat és már szalad is be a házba, de még visszapillant a suhogó ruhákra és a vén diófa ágai között megbújó kis faházikóra...

Karácsonyi megrendelésként indult, de hála a megrendelő nagylelkűségének és türelmének, februári ajándék lett belőle. Egy ikerpáré, akik néhány napja látták meg a napvilágot és a szépséges nővérüké. Új formatervezésű babák, de csupán ez a három készült belőle. Több ilyet csak akkor fogok csinálni, ha majd jól menő vállalkozó leszek és nem egyesegyedül varrok, csak varrok, csak varrok:)

"nagyapó nagyapó a nagyapó agya ó okossággal van teli ha zokniját nem leli pápaszemét fölteszi tegyük fel hogy fölteszi és zokniját megleli mert mezítláb nem ízlik a reggeli" /Fecske Csaba/ Nagypapa még nem volt a repertoáromban. Eddig. Fénykép alapján dolgozni és a saját sablonomra ráhúzni nem volt egyszerű feladat, de a végeredményt látva elégedetten dőlök hátra. 

Mindig elgondolkodom, van-e értelme törni a fejemet egy-egy újabb keresztnéven, amikor elkészül egy baba. Ha értő és szerető kezekbe kerül, akkor úgyis saját nevet adnak neki, másként fogják becézgetni. Ha pedig csak egy doboz alján fog lapulni, akkor meg úgyis mindegy, hogy hívják-e valahogyan. Bár... talán ez utóbbi miatt... talán ezért kapnak mindannyian külön nevet...  Ez a DUKKE például a Borsika nevet kapta tőlem.  Borsika egy kis csendes, kedves lányka, aki észrevétlenül teszi a dolgát itt is, ott is. Egy csipetnyi kedvesség ide, egy csöppnyi jókedv oda és mire észbe kapnánk, már tova is osont, csak a kellemes, üde illatát hagyva maga után. 

A hölgy, hogy is mondjam.... kissé ódivatú most már, hiszen a marsala 2015-ben volt az év színe. Az ő szoknyája pedig épp ilyen színű anyagból készült. Nem is tudom, nézzek-e neki másik szoknyát. Azt hiszem, nem fogok, mert látszik a mosolyán, hogy ő épp így érzi jól magát a bőrében. Virágos hajpánttal, táskával, hozzá illő cipőcskével és marsala színű szoknyával.