Szeretem a régi állatfiguráimat ( nyúl , kutya , macska ) és nem vagyok hálátlan, hisz még egy harmadik helyet is megszereztek nekem annak idején, de kissé másnak látom őket ma már. Kissé amorfnak, idomtalannak, kevésbé bájosnak. Változtatni akartam. Kapóra jött a foci világbajnokság, mert egy meccs alatt sikerült új állatokat terveznem. Amikor először állatot varrtam, békával kezdtem és ragaszkodva a hagyományokhoz, most is a béka volt az első, akit kihúztam a szabásmintakupacból. Ő volt az, akit sokszor bontottam, akin végigjátszottam a sorrendet, végiggondoltam, mit lehet géppel és mit érdemes inkább kézzel varrni. És ő az, aki a sok viszontagság után a szívünkhöz nőtt és akit már nem adunk ki a kezünkből.