¨ P j u l c s Y ¨

Nem egy Kicsi Ház -béli alkotás, de elsőre megteszi. Sőt! Kifejezetten tetszik, pedig én aztán nem szoktam ajnározni magamat és a munkáimat, de most mégis. A festés okozott némi gondot és fejtörést. Nem alapoztam (Bemutatkoznék: a nevem Hűbele Julcsi), csak valamennyire megcsiszoltam a felületet és háromszor átfújtam. A behúzás már ehhez képest simán megvolt, különösebb gyakorlat sem kellett hozzá. Legfeljebb több odafigyelés. A festés sajátossága, hogy itt-ott megfolyik a festék, ami ezen a képen nagyon jól kivehető. A kezdet tehát korántsem tökéletes, de semmiképp nem feladandó. Így lesz egy kommersz székből egyedi, sajátos darab.

Leöntöttük, kibírta. Leettük, kibírta. Lepisilték, kibírta. Lestrapáltuk, nem bírta. Feladta és elszakadt. Itt az idő, fel kell újítani. Tegnapra szétszedtem, portalanítottam. Ma már háromszor lefújtam és ilyen a jelenlegi állapot. Holnap folytatom...

Szerelmes tündérpár szerelmes emberek szerelmes évfordulójára. Voltak próbálkozásaim ennek a két tündérbabának a kapcsán. Például szerettem volna  a szemüvegeket drótból hajtogatni, de sehogyan sem sikerült, így maradt a hímzés. Aztán Anti szakálla is másodikra sikerült ilyenre, amilyen. Az elsőt nem részletezném, elég legyen annyi, hogy aki szeretné elképzelni, annak a nem épp szeplőtelen fantáziáját kell elővennie:) Viszont nekem okozott néhány derűs pillanatot:)

Öööö... Hol is vesztettem el a fonalat? Ja! A pólóknál! Azt ígértem, lesz még. Nem csikiz! Nem csikiz! Gyereknapra készültek és igen, tudom, hogy már rég elmúlt gyereknap, de most legalább látszik, mennyire vagyok naprakész. Az ötletet egy pinteresten talált fotó adta, én csak kicsit tovább gondoltam. Érdekes, azóta nem mondom P3-ra, hogy B2 vagy L1-re, hogy V4... vagy fordítva... vagy összevissza... A lábamat lejártam, mire egyszínű pólókat kaptam. Mondjuk így jár, aki nem fehéret vagy feketét szeretne.

Szentigaz:)

Tegnaptól már a második fiunk is nézhet efféle filmeket. Megérdemli hát az immár hagyományosnak mondható pólót. Annak idején azt hittem, hogy mennyire ütős poént találtam ki eme jeles napra, de bebizonyították nekem, hogy újfent nem sikerült feltalálnom a spanyol viaszt. De nem csüggedek, mert aki a családban betölti ezt a korhatárt, akkor is megkapja, ami jár neki:) Már kezdenek unalmasak lenni ezek a pólók, igaz? Rossz hírem van: lesz még...

Egy ugyanolyan bájos , de kevésbé lelkes modell. De mert nálunk erőszak a disznótor, mégiscsak be kellett mutatnia az újabb felújított pólót. Ez a póló először a csokifagyinak, aztán meg az ollónak esett áldozatul, épp az utolsó pillanatban, mert Panni már majdnem kinőtte.

Aki kitalálja, hogy hogy hívják a szülinapos keresztfiamat, kap egy virtuális ölelést! Közeli ismerősök nem vehetnek részt a játékban;-)