¨ P j u l c s Y ¨

Méghozzá rosszcsont. Kócos hajú, fáramászó, folyton rejteket bújó. Csibészes mosolyával bárkit le tud venni a lábáról, bárkivel képes elhitetni, hogy amit látott, például a zsiráfot az almafa tetején, igaz. Még az anyukája sem tud rá haragudni, még akkor sem, amikor esténként kiüríti a zsebeit... Felhuppant a többiek mellé ő is, éppúgy, mintha fára mászna.

  Mindenáron röpködő hangjegyeket képzelek köré. Azt képzelem, hogy nagy, teltházas koncertekről álmodik, természetesen csakis komolyzeneit. Mondjuk zongorán. De lehet, hogy hegedülni fog, esetleg szaxofonozni, mert a jazz is nagyon tetszik neki. Ráér még eldönteni, hisz előtte egy egész emberöltő (azaz én:D) Felült a polcra ő is.

Már amikor a prototípust varrtam, sejtettem. Az ikreknél pedig már kifejezetten biztos voltam benne, hogy egy hosszú távú, gyümölcsöző kapcsolat elé nézünk. Na nem, mintha egy ilyen kicsi babát egyszerűbb lenne megvarrni, mint egy nagyot, sőt! Pusztán arról van szó, hogy a szívemhez nőttek ezek a 22 centiméteres, amorf kis babácskák. Az eddig elkészültek mind, egytől egyig különböző egyéniségek, anélkül, hogy törekedtem volna rá. Jöjjön először a két kedvencem. Tipikus jófiú: udvarias, tisztelettudó, barátságos.  Képes mindig mosolyogni, vagánysága és rátermettsége érző szívet takar.  Vörös, jólfésült haja miatt képes néha zavarba jönni, de ha elfeledkezik róla újra a régi és ismét a társaság középpontja. Okoska leginkább a könyvei társaságában érzi jól magát. Gyakran mondják is rá, hogy stréber, pedig egyszerűen csak szereti a földrajzot és a történelmet. Szemüvege miatt kissé szégyenlős, pedig ha tudná milyen jól áll neki! Nem is sejti, hogy vannak lányok, ak

De tényleg annyira! Nem is vagyok benne biztos, hogy megérdemli-e, hogy egy teljes posztot szenteljek neki.  A felújítás óta folytonos a fúrás-faragás a lakásunkban: ezt mégsem ide, ezt egy kicsit arrébb, ezt még tegyük fel. Aki ismeri a panel lakások legjellemzőbb és egyben legutálatosabb tulajdonságát, azaz a betonfalakat, az tudja, hogy ez nem is annyira egyszerű. Márminthogy lyukakat fúrogatni ide-oda. Nem csak a megfelelő célszerszám hiányában, hanem mert némelyik fal rettentő vékony. Sajnos előfordult már nem egyszer, hogy a frissen festett vagy tapétázott fal a másik oldalon kilyukadt. Volt hogy csak egy aprócska lyuk keletkezett, de az is megesett, hogy egy tenyérnyi darab esett be a teknősök terráriumába:( Murphy is biztosan felvette a törvényei közé azt is, hogy a lyuk mindig ott lesz a legrondább, ahol később nem lesz eltakarva. Ha ez mégsem szerepelne, akkor én ezennel törvénybe iktatom. De megoldás, mint mindenre, erre is létezik. Ráadásul a legegyszerűbb.  V

   Cicalány filcesített pulcsiból. Szabásmintája a régi, kivitele új. Eladósorba kerül ő is.

( Lepkevárnak ajánlva, ha erre is jár.) Gyors ünnepi szoknya a két bájos lányomnak.  Az anyag már egy éve ott lapult a szekrény mélyén, várva a sorsát. Most eljött az a fontos ünnep, amire el is készült. Egyformák és mégsem. Kislányos, rózsaszín csipkével és újrahasznosított szövetnadrág maradékkal az alján. (Milyen őrült párosítaná a mustársárgát rózsaszínnel? Hát én☺) Nagylányos, barna mintás anyaggal és türkiz csipkével díszítve. (A féltve őrzött anyagot elég régen, egy 3. helyezéssel nyertem☺) Mennyi az esélye annak, hogy vasárnap délelőtt legyen otthon ugyanolyan színű cipzár és cérna, mint amilyenre szükség van? Aki ismeri a dörgést, érzi ennek a kérdésnek a súlyát és iróniáját☺  Azt hiszem, végre belejöttem a szoknyavarrásba. Olyannyira, hogy tovább léptem, hamarosan jövök a fejleményekkel!

Drága foltvarrós csoportvezetőm mondja mindig, hogy a szabad gépi tűzés egyfajta terápia. Igazat kell adnom neki. Mostanában sok takaró, baba és szoknya(!) készül, amiket bár nagyon szeretek varrni, egy idő után mégis monotonná válik. A mai munkanapom is erről szólt és idő előtt sikerült teljesíteni a napi penzumot, azaz maradt fél órám, mielőtt enni kér a jónép:) Tűt cseréltem, kesztyűt húztam és nekiálltam rajzolni a varrógéppel. Hát, kéremszépen, ez fél óra tömény kikapcsolódás. Nincsenek gondolatok, nincsenek elvégzendő feladatok, sürgős határidők, csupán a koncentráció. Mire elkészültem ezzel a kb. 25x25 cm-es négyzettel, egészen más dimenzióba kerültem.  Fel kéne írni receptre: naponta fél óra kukacolásés nem csak foltvarróknak:) Ennél már csak a srácok reakciója volt üdítőbb. Levi szerint ez simaizomszövet, Bende szerint pedig egy kanyon.  Hát nem zseniális a fantáziájuk?:)

  Nemrégiben két jóféle gépi kötött pulcsira tettem szert, igen jutányos áron. Nem nagyon szeretem a pulcsikat, fogalmam sincs hogy miért. A kardigánokat viszont annál inkább, úgyhogy adta magát a dolog: a pulóverekből kardigánok lesznek. Nem kell hozzá más csak színben passzoló (vagy nem) vászon, néhány gomb és olló. Na meg persze varrógép:) A pulóvereket középen kettévágjuk, az anyagcsíkok egy-egy hosszanti oldalát levasaljuk és a nem vasalt élükkel, színt színre rávarrjuk a szétvágott pulcsi mindkét oldalára. Visszahajtjuk és az anyagcsík rövidebb oldalait visszahajtogatva körbevarrjuk. Varrhatunk rá gomblyuka(ka)t (ebben az esetben a belső oldalra szélesebb csíkot kell szabni és nem az anyag fonákjára, hanem közrefogva a kötött anyagot, rá kell varrni (itt: piros kardigán) vagy varrhatunk rá hurkot és gombot (itt: zöld kardigán). A lehetőségek tárháza végtelen. Zárójel.1.: Nincs az a fotószerkesztő program, amivel én helyre tudnám hozni az e

Avagy hétvégi mosolygyűjtő-akció. Csak mert olyannyira bevált , hogy minden egyes mosolynál én is mosolyogtam:) Mutassátok meg, hogy nem kell ahhoz játék vagy irgum-burgum vagy zokszó, hogy hagyj egy megjegyzést, jelen esetben csupán egy mosolyt! Mert az ősidők óta tudjuk, hogy "a mosoly ingyen van, de megfizethetetlen" . Nos, én felkészültem a mosoly-áradatra. És ti?

Ahogy Panni mondta volt hajdanán, aprócska lány korában.   Baba két újszülött fiúcskának, akik nemrég születtek és akik hatalmas fekete hajjal örvendeztették meg szüleiket. Vigyázza lépteiket a Jóisten, ez a két kis őrangyal pedig nagyban segítse az Ő munkáját:)

Gyertek el a Borókába szombaton! Remek hangulatú garázsvásárt készülünk tartani Gabival és Icuval . Én már alig várom!:)

Szeretnek lejárni velem a műhelybe. Régebben csak a nagylányommal alkottunk csendes és jóságos hallgatásba burkolózva. Aztán a kisebbik fiam ült le mellém a hintaszékbe, olvasgatni, zenét hallgatni, karkötőt fonni. Most már Vercsi is majd' minden alkalommal lejön velem. Gyanítom, hogy ő nem a csendes hallgatásért vagy a hely, esetleg az alkotás varázsáért jár oda, sokkal inkább a csak ott megtalálható csokigolyók miatt.  A tegnapi, hideg vasárnapon is együtt mentünk dolgozni a műhelybe. Jól eljátszott a két lány a hátam mögött, de már nem volt elég a babaház, több kellett. Elkezdték válogatni az anyagokat, mi illik, mihez, egyikben táskát láttak, másikban babát, harmadikban ki tudja mit.  Félretettem hát a munkámat és belevágtunk a varrás tanulásába. Az egyenes varrástól eljutottunk odáig, hogy teknősbéka tempóban ugyan, de elkészült egy uzsonnás táska, Panni nem kis örömére.  Varrtunk bele üveg tartót is, el ne dőljön a fránya, egy ekkora táskában. Nagyon nagy