¨ P j u l c s Y ¨

~~~♥♥♥~~~ Ha valaki szeretne magának egy hamisítatlan pjulcsy-táskát:) Meska: egyedi kézműves tárgyak, ajándékok Kredenc.meska.hu ~~~♥♥♥~~~

~~~♥♥♥~~~ Ami bizony el is kelt az elmúlt néhány napban. Elirigyeltem Timitől a csodaszép csíkos kendőit. A minap nálunk jártak és meg is mutatta, hogyan kell hozzáfogni, mert én bárhogy is próbáltam, saját kútfőmből sehogyan sem tudtam nekifogni. Valóban nem egy ördöngősség, de azért nekem még ezt is sikerült elszúrnom:) Hiába mondta nekem Kriszta, hogy csak lazán! Hallgattam én rá, de olybá tűnik, nem tudok elég laza lenni, mert a kendő széle még így is erőst kunkorodik. Sebaj! Erre szokták mondani: itthonra jó lesz:) ~~~♥♥♥~~~

~~~♥♥♥~~~ Annyira hideg volt, hogy gyorsan horgolnom kellett egy sapit. Egy alvásidő alatt el is készült. És azóta le sem veszi a fejéről:) Az, hogy a sapka szegélye és a GPS színe passzol, az csak merő véletlen:) Viszont egy alig múlt kétévesnek ezt már tudnia kell kezelni, ugye és ha már ő kezeli, akkor nézzen ki jól. Az már más kérdés, hogyha nem megyünk kincset keresni, akkor nem is kellett volna sapka:) Na de kincset keresni igenis jó dolog, bármilyen is legyen az idő. De akárhogy is nézzük, Máriakálnokon bizony szükség volt arra a sapkára . ~~~♥♥♥~~~

~~~♥♥♥~~~ Vizes, jégesős, hideg, érdeklődésmentes, egyébiránt napos, hangulatos, faházas (ezer hála és köszönet érte!), lelkesedős, barátkozós, vakondos. Egyszóval sikertelen és sikeres is egyben.  A sikertelenségre nem érdemes szót vesztegetni, a tanulságokat már levontam. Viszont a siker az már igenis szóra érdemes. ...az a kislány, aki szomorú szemekkel nézett az anyukájára, mert a frissdiplomás lány megvette előle a röfit a barátjának, aki viszont a rózsaszín pocakos cicát vette meg őneki... ...és a kislány végül visszajött a tesójával, beérték a mackóval és a csokis karú békával... ...a szeptembertől már a győri balett-iskolába járó kis-nagylány, akit már a poros-kavicsos úton "szolgáltam' ki, mert nem tudtam ellenállni az csalódott-bánatos szemeinek a bezárt bódét látván... ...és a bejegyzés, ami hazaérvén a blogomban várt: Kedves Julcsi! Nóra vagyok. a Nővéremmel vettünk Nálad tolltartót Anyának a Volután. csodálatos dolgokat készítesz. csak ámulok és bámulok miközb

~~~♥♥♥~~~ És mint minden évben, ilyenkor kapja meg az osztályfőnök a nagyon jól végzett munkájáért az osztály ajándékát, mondhatni a már-már szokásos vásárlási utalványát. Ilyenkor jön jól egy kreatív szülő, aki egy kicsit dob rajta, ne legyen olyan snassz a meglepetés. Hogy az idén ne képeslap legyen, egy kicsit újítottam és egy patentos borítékba bújtattam az ajándékot, ami még később is használható. Rajta a rózsa, ami az én személyes kis ajándékom, egy kitűző. ~~~♥♥♥~~~

~~~♥♥♥~~~ Hogy miért ez a sok táska? Mert vásárral készülünk Krisztivel. Mosonmagyróvárra a Voluta fesztiválra . Csak az idő legyen kegyes hozzánk... ~~~♥♥♥~~~

~~~♥♥♥~~~ Ez pedig a legkedvencebb:) A bodzaleveles festésből származó lenvászon, amire egy turkálós ruha öve(!) került díszként. A ruhát hordom, az öve azonban nem lenne nekem túl praktikus, de valamilyen megfontolásból nem hagytam elkallódni, hanem az anyagaim közé raktam. És megtalálta a helyét ezen a táskán.  Az azért elgondolkodtat és elborzasztó méreteimre enged következtetni, hogy mekkora lehetett az öv, ha még a maradékból a táska fülére is jutott...:) ~~~♥♥♥~~~

~~~♥♥♥~~~ Egyik személyes kedvenc:) Az első festésből származó vöröshagymás lenvászon, belső applikávióval. Bélése felmosórongy:) ~~~♥♥♥~~~

~~~♥♥♥~~~ Erről nem tudok sokat írni, talán azt, hogy nem túl jó az anyagválasztás:( Vékony flízzel bélelt, belül zsebbel. ~~~♥♥♥~~~

~~~♥♥♥~~~ Végre elkezdtem felhasználni a festett anyagaimat is, ez a dióbarkás festés. És végre belevágtam a Tildas anyagomba is. Azt hiszem passzolnak egymáshoz. Flíz nélkül, de bélelt, belül még zsebe is van. Vállra akasztható. ~~~♥♥♥~~~

~~~♥♥♥~~~ Kis színházi. Mondjuk. A mérete kicsi, éppen csak a szükségesek férnek el benne, de általvetős, így még játszótérre is jó lehet:) ~~~♥♥♥~~~

~~~♥♥♥~~~ És elmondhatom, hogy már ehhez is konyítok valamicskét:) Elsőre egy fürdőszobaszőnyeg került ki a kezeim közül. De nem ám akármiből! Foltos, kinyúlt pólókból:) Így ehhez a projekthez nem csak én járultam hozzá, hanem Panni, Bende és Apa is, azzal, hogy jól leették magukat:)))) ~~~♥♥♥~~~

~~~♥♥♥~~~ Nem, nem csaptam fel Maria Trebennek :)  Nem orvosságot látok fűben, fában, hanem festékanyagot. És ez legalább annyira jó. Ezúttal megpróbáltam gyapjút is festeni, gondolván a babáimnak sokkal természetesebb hajuk lesz, mint a "gyári" gyapjúból. És lőn! Nagyon szépek lettek, érdekes módon sokkal élénkebb színeik lettek, mint a lenvászonnak, amivel együtt főztem őket. És az árnyalatnyi különbségek is sokkal jobban látszanak. Nem ez volt az első kísérletem. Már látom magam előtt a gyapjúfonalakat, amikből majd a hosszú téli estéken sapkákat, kesztyűket kötök:) Diófalevél. Vöröshagyma, aminek főzőlevébe ezúttal egy(!) darab lila hagyma héja is belekerült. Az eredmény bámulatos a múltkori sárgaborsófőzelék sárgához képest:) A két főzőlé házasításából született ez a szín. A vásznon nem annyira észrevehető a leheletnyi különbség, de a gyapjún annál inkább. Számomra újdonság: rebarbara. Nem lett túl erős szín, de mindössze egy darab rebarbarát használtam el hozzá, há

~~~♥♥♥~~~ Mindenekelőtt szeretném nektek megköszönni a sok-sok jókívánságot és szeretetet, amit küldtetek nekem. Nemegyszer könnyeztem, de én már csak ilyen szentimentális vagyok:) És azt hiszem, az is maradok:) Bevallom, nem számítottam ekkora "sikerre". Minden alkalommal elolvastam a megjegyzést, nyugtáztam magamban a jelentkezést. De az, hogy ennyien vagytok, az csak ma reggel tudatosult bennem, amikor elkezdtem kiírni a neveket. Köszönöm, hogy ilyen lelkesek vagytok!  A sorsolást nem szerettem volna gépre bízni, ezért a neveket kiírtam egytől-egyig rózsaszín papírfecnikre. Ez is csak az én szentimentális mivoltomat mutatja:) Beraktam egy kosárkába és nagyon vártam, hogy a gyerekek felébredjenek. Aztán megvártam, míg mindenki ki tudja nyitni annyira a szemét, hogy lásson is:) És Bende flgalább olyan izgalommal, mint én, fotósok és a sorsolóbizottság (Pufi és Woopy) jelenlétében, jobb kézzel kihúzta a nyertest. Aki nem  más, mint Drága, drága Zaza! Gratulálok neked!

~~~♥♥♥~~~ Csak ez most nem úgy, hanem így:) Egy szívünknek oly' kedves ismerősnek, aki néhány napja már a harmincas éveit tapossa. Mit adhatnánk neki erre a jeles napra, ami egyedi és ami rólunk is szól egy kicsit? Na nem az ábrázolás, hanem a kivitelezés és az ötlet:) A 30-as sebességkorlátozó tábla és a házimozirendszer már kilőve:) Gondolkodtunk, gondolkodtunk, aztán csak ez jutott eszembe. (A ragozás nem véletlen!) Hogy miért éppen űrlény? Fogalmam sincs. Érdekes, hogy a fiaimnak rögtön, minden kommentár nélkül tetszett, a férjem és az ünnepelt felesége viszont megkérdezte, hogy miért éppen UFO? Miért, miért? Hát csak úgy!:))) Remélem, azért az ünnepelt meglátja benne a fantáziát és értékelni fogja, mondjuk úgy, hogy legalább aludni felveszi:) Isten éltessen, Gábri! Az én gyagyaságomat bizonyítja, hogy  miközben terveztem és végre eszembe jutott ez a minta, nem gondoltam arra, hogy nem lesz egyszerű forgatni a varrógép alatt a pólót,  félő, hogy összevarrom valahol. Egyszerű

~~~♥♥♥~~~ Egy a fiúnak, egy a lánynak. ~~~♥♥♥~~~

~~~♥♥♥~~~ És még mindig van egy kis darab ebből a párnahuzatból. Azt hiszem, igazán gazdaságosan bántam ezzel az anyaggal és minden kis darabkáját kihasználtam. Nemsokára sorsolás! ~~~♥♥♥~~~

~~~♥♥♥~~~ Ma még fog készülni néhány ilyen táska, mert egyszerű és mert kell. A nagyszerű benne, hogy még újrahasznosított is, hiszen ez a gyönyörű mintás anyag egy turkálóból származó párnahuzat. ~~~♥♥♥~~~