¨ P j u l c s Y ¨

~~~♥♥♥~~~ Egy kedves, drága ismerős felkért, csináljam meg a gyűrűpárnáját ama bizonyos jeles napra. Mindent rámbízott, csak egyszerű legyen. Számtalan ötlet kavargott a fejemben, végül megszületett a döntés: boutis technikával fogom csinálni. Na nem olyan sűrű mintával, mint a hagyományos, csak épphogy, hiszen a menyasszonyhoz ez illik. Egy próba után (lévén, hogy még sosem csináltam ilyet) nekiláttam a párnának. Hófehér puplin anyagra rámásoltam a mintát, összeférceltem a másik anyaggal. Ekkor jött a felismerés, hogy a monogrammokat tükrözni kellett volna... És itt jött a baj, ugyanis grafittal(?) rajzoltam a mintát és sehogysem akart eltűnni az anyagról. Kértem segítséget innen-onnan, ki is próbáltam mindet, de nem. Egy kicsit félretettem, hátha jön valami mentő ötlet. Nekiláttam a B tervnek. Egy olyan technikának, amit szintén nem csináltam még sosem: trappunto. Szépen megterveztem a mintát, átrajzoltam pauszpapírra és a szintén hófehér puplin anyagra gombostűztem. Fordítva. Eredmé...

~~~♥♥♥~~~ Adva van egy csipkés bugyi. Borcsamamától kaptam ama szépemlékű karcagi táborban, amit oly' gyakran emlegetek. Adva van egy lassan felnőtté váló kamasz és az ő névnapja. Mi legyen az ajándék?! Ez ugye elég nehéz kérdés ebben a korban. Hát kapjon egy fecskét, némi pénzmaggal. Így avanzsált a bugyi fecskévé. Merthogy a viccet azért egy kamasz is szereti. Főleg az adott kamasz és az ő nagynénje:D (Az eredeti bugyi szabásmintáját itt találhatjátok. Én egy kicsit átalakítottam.) ~~~♥♥♥~~~ Aztán adva van egy iskolai szekrény, amibe vállfa kell. De csak szigorúan műanyag, mert a fa és drót változat balesetveszélyes. Egy csupasz műanyag vállfa?! Nem is én lennék, ha nem tettem volna valamivel ezt is egyedivé:D ~~~♥♥♥~~~ És adva van még egy elsős kisleány is, akinek nincsen tornazsákja. Eddig. Mostmár van egy jó nagy:D Külön rekesszel a cipőnek. Sarkain pedig ringlivel, hogy ne kelljen kötözgetni. Nota bene! Az ember ne akarjon éjszaka tornazsákot varrni (ami persze másnapra kel...

Elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, ma befejezem a szépemlékű karcagi táborban elkezdett táskát. Vera -lévén hogy keveset aludt ma- igen sokat segített. Például átrendezte a cérnáimat. Aztán kicsit rendet tett a gombostűim között. Hogy biztosan meglegyen, egy csak általa ismert helyre eldugdosta az orsóimat. Az én szemem már romlik, hiszen elmúltam 34, ezért befűzte a cérnát a tűbe. Mindeközben serényen bökdösött, hogy biztosan még ma kész legyen a táska. És amíg felvetttem a telefont, gyorsan új rendszert alakított ki az asztalon is. Ilyen hathatós segítség mellett készült el ez a romantikus táska. Kedvenc barna alapon rózsás anyagomból, rózsaszín kockás béléssel. Mágneszárral záródik és belül (kicsit ügyetlenül sikerült) cipzáros zsebe van. Egyetlen(?) szépséghibája van: a nagy segítségben kivágtam a bélést, ezért stoppolni kellett:D

Psszt! Rajtunk kívül nem tudja senki más, mit rejt ez az aprócska zsák! Titkos zár nyitja ám! Csak simogatásra nyílik! Ha megsimogatod, egy mami-puszi cuppan láthatatlanul az arcodon. Ha nagyon szomorú vagy, megsimogathatod kétszer is! De akkor is simogasd meg ám, amikor örülsz és jókedved van! Mert bizony beletöltöttem neked jó sokat, amíg édesen aludtál. Egy csintalan kispuszi már most mindenáron az arcodon akart cuppani, de visszagyömöszöltem a zsákba, nehogy felébresszen. Ne félj, minden este teletöltöm! És akkor a puszijaim mindig veled lesznek az iskolában is. De psszt! Ezt nem tudhatja meg senki más! Ez a mi titkunk! Aztán ha hazaérsz, simogass meg engem is! Mert már én is nagyon vágyom a puszijaidra...

Nyaralásunk alatt volt szerencsém megnézni Eli Thomae kiállítását Szombathelyen. Nem sok mindent találtam erről a hölgyről, ezért néhány mondat, amit a szórólapról idézek. Eli Thomae, diplomás formatervező, a Bajor Képzőművészek Szakmai Egyesületének tagja. Németországban, Germaringben él, 4 gyermeke van. A szórólap szerint nagyon tevékeny hölgy, sokáig tartana itt felsorolni, de kiemelném, hogy 2002 óta Magyarországon is tart tamfolyamokat. (Az én szegénységi bizonyítványom, de még nem hallottam róla:( ) "A munkáim vagy egy formai ölteltből, vagy egy kihívásból keletkeznek, amelyet tudatosan állítok magam elé. Így a motiváció jöhet vizuálisan is, anyagok véletlenszerű halmazának, vagy egy bizonyos telxtilminta láttán és maga az anyag is lehet meghatározó. Az ötleteimet azonban mindig megpróbálom köveetkezetesen "végigjátszani". " Néhány kép a teljesség igénye nélkül. Kiemelnék néhányat a technikai megoldások miatt és ezeket részleteiben is fotóztam. (Nem túl sok üg...

Ezt elfelejtettem tegnap mutatni, pedig ez aztán az igazi boszorkányság, hiszen ezt készakarva nem lehet megcsinálni. Először nem is vettem észre, csak amikor vasaltam az anyagot. Ti is látjátok, hogy olyan, mintha valaki kukucskálni? (Két változatban tettem fel, biztos, ami biztos:D) Félelmetes... szerintem... Lehet, hogy így készült a torinói lepel is?

Egy "műmese" és egy igazi. ~~~♥♥♥~~~ Történt egyszer, hogy egy bátor dalia, aki a nevét illetően még Szép is, bemerészkedett az oroszlán barlangjába. Önként és dalolva ment árujával és szerszámosládájával a felbőszült lányok és asszonyok varrógépei közé. Bátorságának meg is lett az eredménye, mert nem csak temérdek holmit adott el, de bevetette magát a varrógépek dzsungelébe, még egy semmiből felbukkant bűvös sárkánnyal is meg kellett küzdenie:D Bátorságával és kitartásával, amire a vérmes asszonyok soha el nem fogyó kérdéseire válaszolt, elnyerte a táborozók elsimerését. A táborozók között volt egy szerény, de harsány anyuka is, aki megpillantva a bátor dalia által árult Colombus festékek színkavalkádját, nem tudott ellenállni és majdnem az egész színskálát felvásárolta. Otthon aztán a szerény, ámde harsány anyukából csúf boszorkánnyá változott, a tűzre füstös fazekat tett és kotyvasztott, kutyult ott mindenfélét: részeg tengerész kékjét, teliholdkor szedett búzavirágot, ére...