¨ P j u l c s Y ¨

~~~♥♥♥~~~ És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból. Amire szükséged lesz: -gyapjú -szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez -nemeztű -egy csupasz babafej:) Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe. Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni. Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. H...

Annyira izgatták a fantáziámat a frissen festett anyagok, hogy muszáj volt beléjük vágnom. Így lett egy saját tervezésű babám, saját festésű anyagokból:) Az eddigi babáimnak nem volt válla, most mindenképpen olyat szerettem volna, aminek van, hogy tudjak rá "rendes" ruhát varrni és a ruha fölé adhassak kis kötényruhát. A kötényruha nem sikerült, csak kis kötényke lett belőle. De a ruhára nagyon büszke vagyok, mert felettébb jól sikerült. Tanulság: a lenvászon nem alkalmas babatestnek, mert nagyon ritka szövésű és az anyag elfeslik tömés közben.

~~~♥♥♥~~~ Nem, nem nyelvtan óra következik:) Szeretném megmutatni Nagy Ildikó újabb munkáit, amit most már szabásminta alapján készített. Amit pedig én próbáltam ki, az egy újabb egyszerű, de nagyszerű dolog, ráadásul még öko is. Egy újrahasznosított bevásárlótáskáról van szó, amit egy remek blogon találtam, remek tutorialokkal. A sajátom egy kinőtt gyerekpólóból készült, a mai bevásárlás alkalmával tesztelve is lett. Két üveg ásványvíz és három üveg szörp meg se kottyant neki. ~~~♥♥♥~~~

~~~♥♥♥~~~ A könyv szerint szép, erős sárgára festik az anyagot. Hááát.... Az enyém inkább zöld lett, de még így is tetszik. Nem sikerültek a fotók, legközelebb a vizes-kifacsart kép van az eredeti színhez. Esetleg egy citrom viszonyítási alapként?:) ~~~♥♥♥~~~

~~~♥♥♥~~~ Na nem a Kristóf! Hanem az a bizonyos vegyipari termék, amivel én anyagokat szoktam festeni:) Szép, szép, de mégsem az igazi... Régóta nézegetem Kemendi Ágnes Festőnövények című könyvét, de sehol nem lelem. Aztán nemrégiben kölcsönkaptam Timitől . Tegnap az összegyűjtött hagymahéjjal festettem anyagot. Valami csodaszép lett. A könyv azt írta, hogy a hagymahéjjal a sárgától a rozsdabarnáig terjedő színárnyalatokat kapunk. Az én szívemhez közelebb állna a rozsdabarna (amit fogalmam sincs, hogyan lehetne elérni), de ennek a hihetetlen sárga anyagnak is nagyon örülök. Találtam egy kis darab selyemmolinót is, gondoltam egyet és beledobtam a maradék festőlébe. Tulajdonképpen nem is főztem, csak hagytam abban a lében kihűlni, mégis ugyanazt a színt kaptam, mint a lenvászon esetében. Ez pedig egy számomra ismeretlen termésből (talán ecetfa) született. Az eredmény nem lett annyira látványos, gondolom a téli hideg kiölt belőle minden hajlandóságot a festésre. Ez a halvány szín mégis ...

~~~♥♥♥~~~ Az esélytelenek nyugalmával és egykedvűségével keltünk útra szombaton reggel a Cifra Palota városába. Előre látható volt, hogy a családot nem fogja lekötni a program, ezért megállapodást kötöttünk, miszerint rövid időre átvedlek közösségi foltvarróvá, és csak aztán folytatom a napot anyai mivoltomban. De persze a dolgok egészen másképp alakultak. Nem volt kedvem otthagyni ezt a nyüzsgő, pörgő, barátságos társaságot és a hatalmas mennyiségű, csábító portékákat kínáló árusokat sem, akik biztosan megdelejezik valamivel a portékáikat, mert senki nem bír nekik ellenállni, hiába a szent elhatározás. Azért ne gondolja senki, hogy engem ezzel már el lehet csábítani! Nem. Két dolog volt, ami maradásra bírt. Az egyik a régi kedves ismerősökön túl, egy varázsszó, ami oly sokszor elhangzott: Juuulcsiiii, de jó, hogy itt vagy! És én mindannyiszor bámultam bután. Ismeritek azt az érzést, amikor valaki kedvesen megszólít, mint régi jó ismerőst és neked fogalmad sincs, hogy ki az illető?...

~~~♥♥♥~~~ Egy férfinek ajándékot varrni nem könnyű. Egy olyan ajándékot meg pláne nem, ami apró, mégis kifejezi, mennyire fontos nekem. Azért akadnak olyan pillanatok, amikor kipattan a fejemből az ötlet csak úgy. Azaz majdnem csak úgy. Egy olyan napról van szó, ami mérföldkő volt az életemben. Megismertem ŐT. És 15 éve már, hogy Ő ezen a napon egyetlen egyszer sem felejt el úgy köszönteni reggelente: boldog születésnapot! Az aljas:)))) ~~~♥♥♥~~~