Ugrás a fő tartalomra

Nyaralás után

Újra itthon:-)
Én ennek mindig ugyanúgy tudok örülni, mint az elutazásnak. Rám tökéletesen igaz, hogy "mindenütt jó, de legjobb otthon". Egyetlen baj csupán, hogy hiába reménykedtem, egyetlen jótündér sem járt erre, és nem rakta rendbe a lakást, amíg nem voltunk itthon:-)
Így a vasárnapom azzal telt, hogy mostam, takarítottam. Mikor a gyerekek megkérdezték, hogy ma mit ebédelünk, gyorsan összedobtam egy egyszerű kis ebédet (brokkolis tésztát, ami nem éppen egy vasárnapi ebéd, de készült egy kis süti is), aztán folytattam a munkát.
Ja, és közben elkezdtük készíteni azt a 8 kg meggyet, amit Látrányban sikerült beszereznünk hazafelé. A gyerekek legnagyobb örömére, mert édesapa kitalálta, hogy tapossuk meg, mint a szőlőt szokás. Képzelhetitek, hogy milyen romantikus ez egy panellakás fürdőszobájában:-/

A nyaralás nagyon jól sikerült, csudajó időt fogtunk ki. Olyannyira, hogy mindig csak 4-5 óra körül mentünk le a partra és még így is nagyon jó barnák lettünk. Viszont ebben a nagy melegben nem is igen tudtunk mást csinálni, csak "punnyadtunk", amíg megfőztem az ebédet, aztán ki-ki aludt egy nagyot és irány a part.

Ja, és a két autós megoldás is jól sikerült. Igaz, hazafelé már félig sötétben jöttünk és én nem szeretek sötétben vezetni. Mitagadás eléggé be voltam rezelve, de hazaértünk épségben:-)

Megjegyzések

  1. Hurrá! Jó újra "látni" Téged!! Mindig bekukkantottam,hátha hazaértetek már.:))))

    VálaszTörlés
  2. Panellakás fürdőszobai romantikája: én jártam lakótelepi lakásban disznóvágás utáni feldolgozáson, enyim volt a kádban történő béltisztítás, átmosás nemes feladata...

    VálaszTörlés
  3. Mondtam én, hogy örökbefogadlak! Ugyanis -vidéki lány lévén- nagyon sok disznóvágáson vettem részt. És ki mosta a belet? Na ki? Hát a nagymamám és én:-)))))

    VálaszTörlés
  4. Miért tapostátok a meggyet? Nem értem... :-(
    És: te legalább vezetsz!Én nem,olyannyira,hogy most meg sem újítottam a jogsim.Minek?Hamarosan már csak újravizsgázással lehet majd.Azon meg elhasalnék.

    VálaszTörlés
  5. Azért, hogy kifollyon a leve. Mert nem magoztuk ki, amit most már bánok:-( Egyébként normális, ha a meggyszörpnek kicsit bor illata van?:-/
    A műszakin én sem mennék át:-( Bezzeg a nőverem! Ő kicserélte a defektes kereket, ráadásul szervízkerékre, ami kisebb, mint a rendes kerék. És úgy vezetett 120 km-t!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...