Ugrás a fő tartalomra

PIF

Nagyon szeretnék még egy drága blogtársamnak ajándékot küldeni, akinek személyét még homály fedi:-)
Itt megtalálhatjátok a részleteket!

Megjegyzések

  1. Nálam is kiadó még 2 hely.
    lehet olyant, hogy egymásnál jelentkezünk?

    VálaszTörlés
  2. Fogalmam sincs:-) Én Szömörcénél is jelentkeztem, így tulajdonképpen még 4 hely kiadó...
    Inkább csak az a baj, hogy akkor sok PIF-et csinálsz egyszerre. Kérdés, összejön-e annyi ember?

    VálaszTörlés
  3. Úgy látszik, hogy mennyire sajnálod, hogy nincsen harmadik :-(
    S szívem szerint én lennék az, de ne örülj, mert nem merem bevállalni.
    Tudom, hogy az egy év hosszú időnek tűnik, de olyan rohanó életben vagyunk, nem tudom, hogy mások hogyan oldják meg azt a rengeteg tennivalót, amit rájuk ruház a sors...
    Meg félnék is, hogy az ajándékaim túl egyszerűek, nem eléggé szépek lennének és csalódott lenne, aki kapná... Láttam már ilyet közös varrásokon... meg a csanaki topikos táborban is úgy szégyellettem, hogy nekem egyszerű bár szívből jövő ajándékom van, de mások meg olyan csodákat varrtak... :-( szóval csak ezért nem, de remélem, hogy nem lesz bánatos a szíved és el fog "kelni" a harmadik hely is. :-)

    VálaszTörlés
  4. Ha nem, hát nem! Majd csak kettőt küldök:-)

    VálaszTörlés
  5. Az ajándék, az ajándék! A lényeg, hogy szívből jön. És itt van a dolog lényege!

    VálaszTörlés
  6. Csatlakoznék, nálam is van még egy üres hely...

    VálaszTörlés
  7. Értem én Julcsi, nem is az én felfogásommal van a baj, de hallottam én már fitymáló mejegyzést, amikor pl. Z. elmondta, hogy ő mit kapott, bezzeg X. Y. meg mennyivel nagyobb ajándékhoz "jutott" - rossz érzés volt hallgatni, tőlem ez pont idegen lenne, de nehezen viselném mások csalódottságát - velem kapcsolatban :-(

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...