Ugrás a fő tartalomra

Tűfestés

A csanaki topik-találkozón Dióhéj mutatta meg nekünk, hogyan lehet varrógéppel "festeni". (Azon a találkozón kaptam Dióhéjtól egy bodzás joghurtitalt, ami akkor kismamaként nagyon jól esett. Azóta is nagyon szeretem és amikor iszom mindig ő jut eszembe:-D) A dolog annyiból áll, hogy leeresztjük a varrógépen az anyagtovábbítót, feltesszük a stoppoló talpat. Megrajzolunk egy mintát vagy épp vesszük egy mintás anyag részletét és megfelelő színű felső cérnával elkezdjük kitölteni a mintát, miközben mozgatjuk a tű alatt az anyagot.
Láttam én már ezt a technikát régen a Spektrumon, de bevallom, nem tetszett. Akkor amikor élőben láttam és Dióhéj meg is mutatta hogyan kell csinálni, rögtön megtetszett. Azóta szeretném kipróbálni és ma este eljött az alkalom. Igaz, hogy én csak feketével "hímeztem", de így első nekifutásra szerintem jó lett. A kép nem a legjobb, lévén mindjárt éjfél. Ha kész, úgyis mutatok jobb fotót.

Miközben varrtam, az jutott eszembe, hogy egy ilyen elkészítése talán jó gyakorlás a szabad gépi tűzéshez.

Ebből reggelre elvileg egy párna lesz Domonkos keresztfiamnak, aki imádja a motorokat. Igen kritikus, úgyhogy valami snassz aplikációt nem merek csinálni neki:-)

Megjegyzések

  1. Fú, de jó lett! Ha ezt leszólja a kölök, az már nem is kritika, hanem kekeckedés:))))

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, lányok!
    Annyira tetszett neki, hogy ki sem vette a hóna alól azóta:-)

    VálaszTörlés
  3. Nem elég jó lett,nagyon jó lett!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...