Ugrás a fő tartalomra

Október 23.

Nálunk ez az ünnep /és a március 15-e/ nem a forradalomról szól, hanem a nagycsaládi kirándulásokról. Ilyenkor összeverődik a tágabb család apraja-nagyja, kiválasztunk egy viszonylag közeli helyet és egy jó nagyot kirándulunk, játszunk és eszünk:-)

Tegnapra a pákozdi arborétum volt kiszemelve. A rossz idő sem tántoríhatott el bennünket, pedig jelezte az előőrs, hogy ott már esik az eső, de mi mentünk rendíthetetlenül. Mire mindenki megérkezett elállt az eső, mindenki felszerelkezett, hoztuk a babakocsikat, elemózsiáskosarakat, esőkabátokat. Hideg volt, de mire leértünk a játszótérre már senki nem fázott, a gyerekek biztosan nem:-) Aztán jött az eszem-iszom, dínom-dánom, még egy kis játszóterezés, aztán irány haza.



Jószívvel ajánlom mindenkinek ezt a helyet, aki kicsit is érdeklődik a természet iránt, hiszen egy nagyon szép tanösvényen keresztül lehet bejárni az arborétumot, van a területén egy tájmúzeum, egy halászati kiállítás és egy kilátó is, amelyről láthatjuk az egész Velencei-tavat. És ajánlom a családosoknak, hiszen egy nagy játszótér is van az arborétum területén, ahol az addig fáradt és sétától elkínzott gyermekből előkerülnek a rejtett tartalékok, és amíg ők önfeledten játszanak, a szülők kultúrált körülmények között kipihenhetik magukat, elfogyaszthatják az uzsonnát, sőt, még főzhetnek vagy nyársalhatnak is.

Mi a hideg idő ellenére nagyon jól éreztük magunkat és végre megtudtam, hogy a kedvenc bokromat cserszömörcének hívják. Ha láttatok már csodaszépet, hát ez biztosan az! Az autópálya mellett számtalan bokor van ebből és mintha lángtenger volna az árokparton. Minden ősszel megállapítom, hogy hihetetlen látvány!



Szóval ha még belefér ebbe a hosszú hétvégébe, látogassatok el az arborétumba és útközben gyönyörködjetek a csodálatos őszi színekben! Megéri:-)



Csak most vettem észre, hogy a gép még tegnapra dátumozta a bejegyzésemet, de ma, azaz 24-én írtam:-) Nálatok is így van ez? Valamit át kellene állítanom?

Megjegyzések

  1. itt jártál tőlem 15 percre?????nem hiszem el!!!és nem láttalak!!!Nagyon közel lakunk Pákozdhoz,kocsival 15 perc.

    VálaszTörlés
  2. Akkor ez mégiscsak ünnep.... ha összejön a nagycsalád... :)

    VálaszTörlés
  3. köszi a tippet,egyszer biztos megnézzük.Eddig nem hallottam róla.
    Nálam akkor dátumoz vissza,ha elkezdem egyik nap írni,de nem fejezem be,csak másnap.mindig a kezdés idejét jeleníti meg.Alul a beállításoknál lehet módosítani a bejegyzés idejét.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...