Ugrás a fő tartalomra

Ajándékötletek

Biztosan nálatok is vannak olyan gyerekrajzok, amilyeneket soha, semmilyen körülmények között NEM SZABAD kidobni vagy mert a gyermek ragaszkodik hozzá /és két nap múlva elfelejti:-D/ vagy mert szívünknek nagyon kedves. (Megjegyzem: nálunk már elárasztják a polcokat, a szekrényeket, a fiókokat...)



Mi ezeket anyák napjára készítettük a nagymamáknak és a keresztmamáknak. Ezeket a feledhetetlen rajzokat ugyanis lamináltattuk és ma már tányéralátétként funkcionálnak:-)



Szerintem ez a gyermeklelkű felnőttnek is kiváló ajándék, akinek édesanyja még most is őrzi azokat a szívének oly kedves régi rajzokat:-)



A másik remek ajándék lehet ez a társasjáték, amit ugyan nem ismerek, de a Pagony Könyvesbolt most hívta rá fel a figyelmemet egy hírlevélben. Ha a fiaimból indulok ki, akiket -minden erőfeszítésem ellenére- egy cseppet sem érdekel a képzőművészet, talán ily módon egy kicsit megismerkedhetnek ezzel a világgal.

Megjegyzések

  1. Érdekes ötlet ! Nálunk is nagy becsben vannak a régi gyerekrejzok,több fióknyit őrzünk,le is fotóztam egyszer párat,hogy majd egyszer felpakolom a blogra.Lehet,hogy most jött el az ideje :-) ?

    VálaszTörlés
  2. Olyankor, amikor az ember 250 km-re van keresztlányától és az ő drága testvéreitől, kifejezetten jó szolgálatot tesznek ezek az alátétek, m nemcsak nem érzi magát egyedül a "delegált" delikvens, de az átmeneti, nem sok dísszel rendelekző lakást is remekül feldobják!!!:) Sőt én minden hónapban más gyermek rajzát csodálom (nemcsak) evés közben.

    VálaszTörlés
  3. Kata! Már láttam is!:-)

    Norka! Többet is kaphatnál belőlük... És ez enyhe célzás:-)

    VálaszTörlés
  4. Hogy ez az alatet mekkora otlet!!! Meg van veve:-) nem irnal valami helyet, ahol ez a muanyagozas megy?
    Nagyszuloknek tok jo ajandek, es ha a kolkok naluk vannak akkor orul mindenki.

    VálaszTörlés
  5. Ugye? Nekünk a férjem csinálta a munkahelyén.
    A vicces benne, hogy a rajzok olyan papírokra készültek, amin a férjem dolgozott, így az alátét másik oldalán kockázatértékelések vannak:-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...