Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Textilbabák szívből, lélekkel
Nem hinném, hogy túl sokat evett belőle! És ahogy mosolyog... a kéknek nincs hatása rá! :o)
VálaszTörlésMi történt a blogoddal, olyan furi! Átrendezted? :))
Abile! Biztos nem lesz baja, épp csak annyit evett, hogy mindene kék legyen:-)
VálaszTörlésIgen, átrendeztem a blogomat. Vacak? Én magam sem tudom eldönteni:-(
Nem vacak, csak más. .)
VálaszTörlésHa ez számít én annak idején rengeteg krétát nyeltem, na és amennyit magába szív az ember álatlános iskolai (sőt még gimis) éveiben is, hát az felére egy egész doboz krétával. Szerintem nem lesz baja!:)
VálaszTörlésTetszik az új dizájn, de a régi inkább te voltál.
Nekem sem lett ez az új a szívem csücske, úgyhogy visszaállítom a régit:-)
VálaszTörlésEz nekem is jobban tetszik. :o)
VálaszTörlésDe édes ez a kislányka!
VálaszTörlésIsmerős valahonnan...:D
VálaszTörlésAz én porontyom is elrágcsálja az írószereket, szinesceruzák hegyét, radírt. Bezzeg a főzelék nem megy!
A szomszéd kislány a cérngurigákat szerette rágcsálni. Anyuka hagyta, mondván, hogy ha lenyeli, a madzag végnél majd visszahúzza.
VálaszTörlés