Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Hogy milyen kis helyre fejléced van, áruljátok már el, honnan szerzitek, megöl a penész, miket tudtok... Meg amikor 2 bejegyzés között is vannak azok az édes kis angyalkák, meg girlandok,meg ilyesmik.... nagyon szép a blogod, maradjon!
VálaszTörlésSzia,
VálaszTörlésNekem nagyon tetszik. A tegnapira nem tudtam mit szólni, az nem volt ilyen Julcsis. De ez tetszik!
Tetszik az új küllem. A mostani fejléc nekem jobban bejön, mint a régi. Talán ha a szövege színén tudnál változtatni jobb lenne, mert nehezen olvasható.
VálaszTörlésJujjj! Ez a fejléc tüneményes!!!!
VálaszTörlésEz nagyon bájos!
VálaszTörlésKöszönöm, lányok!
VálaszTörlésZaza! A fejlécet egy külföldi tapéta bolt honlapjáról menekítettem meg, a kis díszeket, pedig innen-onnan, ahol látom barangolásaim közepette:-)
Andy! Szia rejtéjes idegen:-) Már többen mondták, hogy valamim Julcsis:-) Pedig én magam sem tudom, hogy van ilyen...
agibo! Próbálkoztam más színnel is, de egyik sem illett hozzá! Még kutakodom:-)
mammka, szera! Nekem is sokkal közelebb áll a szívemhez. Hiába, mindenkinek vannak kilengései:-) Vagy bejön, vagy nem!