Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Hi Hi ! Én ezt már ismerem, tényleg nagyon szuper !
VálaszTörlésÉn vagyok vak,hogy nem látom a blogot,amit ajánlasz?
VálaszTörlésAjjaj!
mammka! Sikerült? Mert én látom.
VálaszTörlésHol kell nézni és látni???
VálaszTörlésÉn a hagyományos linkbeszúrásnál tartok még,csak azt látnám..:)
Ha a rózsaszínnel kiemelt szóra kattintasz, akkor megnyitja Neked az oldalt. Vagy nem?!
VálaszTörlés