Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Textilbabák szívből, lélekkel
Hány éves ez a bölcs gyermek,mert nem ő a legnagyobb,azt tudom...és milyen kis okos !
VálaszTörlésCsinálj!
Már én is nagy tervezésben vagyok...az nehéz,hogy ne hasonlítson senkire...
Úgy látszik, nálunk mindenki nagyon okos;-) Egyébként 8 éves.
VálaszTörlésCsinálok én olyat is, pl. a táska, amit Kicsoda kapott a karácsonyi húzogatósban, az ST (saját tervezés). Ő viszont csak azt látja, hogy mindig bújom a számítógépet:-)
Tervezek én is valamit, már alig várom, hogy karácsony után egy kicsit kipihenjem magam és újult erővel nekiláthassak...
Hogy ezek a kölkek milyen jól látják a dolgokat ;-)
VálaszTörlés