Ugrás a fő tartalomra

Ismét születésnap

Mindig vágytam egy kislányra, főleg a két fiú után (már Levit és Bendét is Panninak hívtuk a pocakban:-D). Úgy is kezeltük, ő volt A kicsi, A lány, akit kényeztetni kell. Ezt a privilégiumát 10 hónapja elveszítette, de még ezt is nagyon jól fogadta ez az édes, mindig mosolygó kis tündér.

Ez a tündér ma 6 éves:-)

ISTEN ÉLTESSEN, DRÁGA PANNA!!!



Hagy köszöntsem itt a nagy nyilvánosság előtt a mi hátrányos helyzetű Évinket is, aki soha semmire nem ér rá, de mégis mindenütt ott van:-) Csak 2-3 évvel született előbb, mint Panna:-)

ÉVI! ISTEN ÉLTESSEN!



....

Én is csak most olvastam ezt. Ha van kedvetek, olvassátok el ti is, milyen keresztanyukát választottunk Panninak:-)

Megjegyzések

  1. Isten éltesse a kicsi tündért és igen,Évit is :-)))

    VálaszTörlés
  2. Boldog szülinapot mindkettejüknek:)

    VálaszTörlés
  3. De jó neked, ilyen kicsi lányka.... :o))

    VálaszTörlés
  4. Boldog szülinapot a most ünneplőknek.

    VálaszTörlés
  5. Isten éltesse a kicsi lányomat!

    Apa

    VálaszTörlés
  6. Boldog szülinapot Pannának és Évinek! És boldog új évet az egész családnak!

    VálaszTörlés
  7. Boldog születésnapot a kicsi lánynak! :-)

    VálaszTörlés
  8. Mindenkinek köszönjük a jókívánságokat! Ez az édes kicsi lány meg is érdemli:-)

    Apa! Ő már a nagylányod!:-D

    VálaszTörlés
  9. Nagyon aranyos a " Névtelen "
    bejegyzése, vajh ki lehet ?
    BUÉK !

    VálaszTörlés
  10. Sok boldogságot apa nagy lányának"! így utólag is!

    VálaszTörlés
  11. Ó, de drága csillag! Annyira meghatódtam, hogy sírtam egy kicsit... hihetetlen vagy!

    Pannát ezerszer puszilom, meg az egész csodás családodat, élükön az ö ANYUKÁJUKKAL! :*********

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...