ST,mint saját tervezés (azt hiszem...)
Még van rajta finomítani való:-)
Még van rajta finomítani való:-)
Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Hát ez nagyon cuki!
VálaszTörlésÉs mekkora a "szentem"?
Édes!Talán az arca ha nem lenne ennyire csecsemős...mégjobb lenne :-)
VálaszTörlésAranyos amolyan gyerek tenyérbe kivánkozó ugye ?
VálaszTörlésJulcsi nagyon örülök, hogy megismerhettelek a családoddal együtt.
Kedves nagyon!
VálaszTörlésNagyon aranyos, kedves kis figura!
VálaszTörlésÓ,de ééédi !
VálaszTörlésNaggyon édes!
VálaszTörlésJulcsi, ez még kitűzőnek is jó lehet! Annyira eltaláltad!
VálaszTörlésKöszönöm, lányok!:-)
VálaszTörlésKatbo! Kb. 10 cm.
Violini! Nekem is a fejszerkezetével van bajom.
mmama! Hát még én hogy örülök!