Ugrás a fő tartalomra

Tervek?



Annyian kérdeztétek -már nem is tudom, hányan-, hogy muszály válaszolnom. Más kérdéseknél, játékoknál alig várom, hogy játékba kerüljek, most inkább kimaradtam volna belőle...
Na nem azért, mert nem szeretném elmondani másoknak, mik a terveim, egyszerűen csak nincsenek. Van nagyon sok dolog, amit SZERETNÉK... Vannak elérhetetlen vágyaim... és talán elérhető vágyaim is... De terveim, azok nincsenek...
Ha én egy nagyon precíz, pontos ember lennék, akkor biztosan lennének. De nem vagyok...
Leírhatnám, hogy mit szeretnék, de olyan sok minden van, hogy már most tudom, nem lesz megvalósítva a fele sem...
A vágyaimról pedig nem szeretek beszélni... /az elérhetetlen családi házról úgyis mindenki tud:)/
Másrészt pedig a gyermekeim irányítják az életemet. És nem úgy, hogy ők a főnökök /de:)/, hanem az én feladatom -hiszen édesanya vagyok- hogy őket nevelgessem, rendezgessem, terelgessem. Minden más csak ezután jön.
Persze megyünk majd nyaralni... talán majd felújítjuk a konyhát... talán majd leszigeteljük az erkélyt, és akkor télen is tudok ott varrni... talán... De ezek mind ott és akkor fognak eldőlni, mert nagyon sok befolyásoló tényező van. És ha valami nem sikerül, akkor sem dől össze a világ.
Mindezekből kiderül, hogy én egy spontán természetű ember vagyok, férjem legnagyobb bánatára:) Már attól elsápadok és ideges leszek, ha vacsoránál megkérdezi, mit csináljunk holnap?:) Szóval nem TUDOK előre tervezni.
Persze azért nem is az a jelszavam, hogy "élj a mának"!

A felkérést és kíváncsiskodást nagyon köszönöm mindenkinek, de képtelen vagyok rá érdemben válaszolni:(

Éppen ezért én nem is kérdeznék senkit, hátha van még rajtam kívül valaki, akit ez a kérdés zavarba hoz.




Megjegyzések

  1. A legfontosabb terved csodálatos: felnevelni a gyerekeidet! Varrni majd bármikor tudsz, a konyha is megvár..., de ezek az évek soha nem jönnek vissza, sok türelmet, szeretetet és jó egészséget kívánok, hogy a legjobban sikerüljön a terved...

    VálaszTörlés
  2. Én is csak halogatom a válaszadást, és pontosan úgy vagyok ezzel, mint Te, céljaim vannak, terveim max. ma estig :-)) (Pl. hogy megvarrok egy táskát :D)

    VálaszTörlés
  3. Szerintem is fölösleges kisgyerekek mellett tervezni bármit is. Fel fognak nőni, de addig ők a legfontosabbak. És a rájuk-velük töltött idő megtérül majd! Hozzáteszem: a tinédzserkor elmúltával.

    VálaszTörlés
  4. "élj a mának"-neked ez pejoratív???
    Szerintem ha nem tudsz előre gondolkodni, és gondolom nem a múltban élsz, akkor csak a mának élhetsz! Különben is, hol lehet még élni, mint MOST!!!:)))Nekem adatott volna meg, hogy ne tudjak tervezni előre, ki se látok a terveimből, s pont az zavar, hogy sosem tudok ott lenni, ami éppen van, fejben két lépéssel mindig előbbre vagyok.

    VálaszTörlés
  5. Ezért írtam én is, hogy remélem megúszom. Nem szeretem az ilyen tipusú kérdéseket, nem is adtam tovább. Így pláne örülök, hogy a lőrinci találkát tervbe vetted :))

    VálaszTörlés
  6. Én szeretek tervezgetni,de a mit eszünk holnap kérdés azért zavarba hoz :-)

    VálaszTörlés
  7. Szera, Zsukka, Bea! Köszönöm!

    Colette! Nem, nem pejoratív!

    Gina! Az egy dolog, hogy tervbe van véve:) Majd aznap reggel eldől, tudok-e menni:)

    Violini! Annyira kéne egy jobb szó a tervre:) Mert tervezgetni én is szeretek, de tudom, hogy úgysem valósul meg... Pl. néhányszor képzeletben már berendeztem a varrószobámat:)

    VálaszTörlés
  8. ööö...legyenek az ilyenek a fiktív tervek :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...