Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Textilbabák szívből, lélekkel
Köszi,nagyon jó !
VálaszTörlésSzuperjó! Köszi! :D
VálaszTörlésNagyon jó! Köszi.
VálaszTörlésKöszönöm,ez nagyon jó,már el is mentettem magamnak is.Imádom az ilyen oldalakat!
VálaszTörlésJuj,de jó, köszi
VálaszTörlésDe jóóó, nagyon jót találtál! Köszi!
VálaszTörlésKépzeld, én is pont most bukkantam rá, ahogy szörfölgettem! Nagyon klassz honlap- érdemes megnézegetni az összes szerző saját blogját, további klassz holmikra lehet ráakadni... (A kedvencem a salvage blog.. most aztán már tényleg semmit sem lehet kidobni.. :D)
VálaszTörlésKincset találtál!
VálaszTörlés