Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Textilbabák szívből, lélekkel
Azt a termékeny mindenit!
VálaszTörlésKicsit irígy, kicsit sárga, ez vagyok én most. Holnaptól talán nekem is megint terem babér varrás terén :-)
Remélem most már nekem is több időm lesz varrogatni ilyen apróságokat! nagyon jó nőcis anyagok.
VálaszTörlésSzépségesek!
VálaszTörlésNagyon aranyosak
VálaszTörlésOlyan.... Pjulcsys. :o)
VálaszTörlésTudod, hogy már csak néhány nap van a festésig?------- Mindent beszereztél? Én el vagyok maradva, érthető okokból. :o(
sokat tetszett varrogatni mostanában (vagy én nem jártam erre rég? ;-)
VálaszTörlésTetszenek! A színek és a harmónia...hmmm
Hú de szépségesek! Ez az anyag nekem is az egyik kedvencem.
VálaszTörlésA tatyik is szuperek, nagyon ügyi vagy!
Tüneményesek ezek a kulcstartók... :)
VálaszTörlés