Ugrás a fő tartalomra

Táskafül

Gina! Bruercsi! És akit még érdekel!
Szerencsére nem töröltem ki minden fotót a fényképezőgépből, így közelit is tudok mutatni a "vadludas" táskámról. A táska egyik oldalára egy bújtatót varrtam, a másik oldalára pedig odavarrtam a fül mindkét végét; előtte persze átfűztem a bújtatón. Így lehet rövid és hosszú pántként is használni.



Az eredetit is próbáltam fényképezni, több-kevesebb sikerrel. (Van ugyan a masinánkon dokumentum fotózására alkalmas menü, de azzal még rosszabbul sikerültek a képek. Szerintem aki blogolásra adja a fejét, el kéne végeznie egy fényképész-tanfolyamot is:D Legalábbis nekem:D)
A fül itt nem volt átdugva a bújtatón, én ezen változtattam. Na meg a zipzáron. (Gina! Ez az, amit nem értettem és csekély értelműként nem is tudtam megfejteni a mikéntjét. Ezért a záródás is teljesen másmilyen lett:D)


Megjegyzések

  1. Aha ! Ez a táskából hátizsák féle táska :)) Én még nem varrtam ilyet, én sem tudom a cipzár titkát, Tildásnak tűnik így a fotón. Köszi, hogy megmutattad, igen fúrta az oldalam :))

    VálaszTörlés
  2. Szia Julcsi !
    Lehet hogy nem jó, de szerintem keresztbe varrod be a cipzárt, nem a táska szélességébe. Vagyis a táska eleje közepe és háta közepe közé.
    Nem tudom érthetően írtam-e le ?

    VálaszTörlés
  3. Gina! Szívesen!:)

    Mariah! Addig rendben is volna, de hogy mi módon, azt nem tudom. Mert fölül is le kellene varrni a sarkokat. De hogy előtte (akkor mi módon varrom le a sarkokat?) vagy utána (akkor kézzel varrom bele a zipzárt?) nem tudom, pontosabban nem sikerült megfejtenem:)))

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szépen köszönöm!!!
    Így már megvilágosodtam! :) Legalábbis ez ügyben... :)

    VálaszTörlés
  5. Ja, azt elfelejtettem írni... a Te megoldásod nekem sokkal jobban bejön! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...