Egyikre sem vagyok túlságosan büszke:(
Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Mi a baj vele? A táska kifejezetten aranyos, bocsi, de a dinók nem az én világom...
VálaszTörlésA tatyin a kis duci madárka különösen aranyos!
'há nem is ezé' varrunk, ezt te is tudod :-))) Nálam minden egyes varrás egy kísérlet. Kísérlet arra, hogy meg tudja-e csinálni azt a kezem, amit előtte az agyam már megtett :-D Néha persze nem sikerül, van az úgy. Nincs ezzel semmi baj :-))
VálaszTörlésbruer! Talán csak az, hogy egyikre sem tudtam annyi időt fordítani, amennyit szerettem volna, és tudom, hogy jobban is sikerülhetett volna.
VálaszTörlésTL! Mélyen igaz, amit írsz!:))
Mici! Ez nagyon jó: baracklekváros fánkmadár:DDDD Egyébként a színek sokkal élénkebbek, csak sebtiben kellett fotóznom:(
Miért is? A párna nyílván dínóimádónak készült, ez a dagi madár meg irtó helyes :-)
VálaszTörlésNem kell mindig mesterművet varrni (nem is lehet ;-)