Ugrás a fő tartalomra

Butaságom története

~~~♥♥♥~~~

Egy kedves, drága ismerős felkért, csináljam meg a gyűrűpárnáját ama bizonyos jeles napra. Mindent rámbízott, csak egyszerű legyen.
Számtalan ötlet kavargott a fejemben, végül megszületett a döntés: boutis technikával fogom csinálni. Na nem olyan sűrű mintával, mint a hagyományos, csak épphogy, hiszen a menyasszonyhoz ez illik. Egy próba után (lévén, hogy még sosem csináltam ilyet) nekiláttam a párnának. Hófehér puplin anyagra rámásoltam a mintát, összeférceltem a másik anyaggal. Ekkor jött a felismerés, hogy a monogrammokat tükrözni kellett volna... És itt jött a baj, ugyanis grafittal(?) rajzoltam a mintát és sehogysem akart eltűnni az anyagról. Kértem segítséget innen-onnan, ki is próbáltam mindet, de nem. Egy kicsit félretettem, hátha jön valami mentő ötlet.


Nekiláttam a B tervnek. Egy olyan technikának, amit szintén nem csináltam még sosem: trappunto. Szépen megterveztem a mintát, átrajzoltam pauszpapírra és a szintén hófehér puplin anyagra gombostűztem. Fordítva. Eredmény? A grafit minden egyes tűszúrásnál befogta a cérnaszálat: nagyon szép szürke színű lett a minta...


Nos végső elkeseredésemben mindkettőnek nekiestem mosószódával és csak dörzsöltem, dörzsöltem. Szépen ki is jöttek a ceruzanyomok, így kitettem száradni a párnakezdeményeket és bíztam a jószerencsében...
De hogy biztosra menjek, elkészítettem a tartalékba vett ekrü színű selyemből és barna-ekrü mintás szalagból egy harmadik változatot. (A menyasszony és koszorúslányai ruhája ekrü, a vőlegény öltönye pedig barna.) Pofon egyszerű, fél óra alatt kész lett.


Szerencsére, merthogy a mosószódát nem öblítettem ki rendesen és kőkeményre száradtak...

~~~♥♥♥~~~

Ezek után, drága ara, a döntés a tiéd! Ha esetleg az első kettő tetszene, újrakezdem:D

~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. Szép ez a mintás! Esetleg az első kettőt befesthetnéd (nem gyűrűpárnának persze), ami elnyomná a grafit színét.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem nagyon tuti a barna! Reménykedjünk, hogy az kell majd a menyasszonynak! :D

    VálaszTörlés
  3. Óhh, jóságos gyapjúzokni! Nem semmi munkád volt velük! Viszont sok-sok tapasztalat! :o)

    VálaszTörlés
  4. Kriszti! Most még teszek velük egy utolsó kísérletet és bedobom forróvízbe. Lesz, ami lesz:D

    Barbi! Ettől félek én is:D A félórás "vacak" a többórás munkákhoz képest. De a kedves aráért újrakezdeném az egészet:D

    Abile! Hát ez az: tapasztalat!:D

    VálaszTörlés
  5. Drága kedves Rokon!
    Hát nem csalódtam, az utolsó utolsó pillanatban ilyen nehéz döntés elé állítasz. Nem csalódtam, mert megint csupa csupa gyönyörű dolgot készítettél és mind az én jeles napomra. Nekem mind nagyon tetszik, nem lehetne, h egyiken a vőlegény gyűrűjét, a másikon a menyasszonyét, a harmadikat meg csak úgy behozzuk.:)
    Döntsenek hát a gyűrűvívők, mert mégiscsak az ő kezükben lesz.

    Barbi, a barna tényleg tuti.:)

    "Menyasszörny"

    VálaszTörlés
  6. :)! gratulálok az elszántságodhoz, kitartásodhoz, és ahhoz a nagy szeretethez, ami adott erőt újra és újra elkezdeni. :)

    VálaszTörlés
  7. hú,nem semmi vagy!
    erre mondják, hogy nem adja fel könnyen :-)
    (off:ha jönnek az esős idők,eljöttök hozzánk játszani?léciléciiiiiii!)

    VálaszTörlés
  8. leda! Köszönöm! Igazad van, ezt csak szeretetből lehet:)

    Violini! Úgy látom most is esik az eső, nem?!;)

    VálaszTörlés
  9. ááá,értem a célzást :-))
    gyertek csak, leemilezzük :-)

    VálaszTörlés
  10. Szia!KÉRLEK, HOGY NÉZZÉL BE HOZZÁM, MERT DÍJAM VAN A RÉSZEDRE! ÜDV. MÁRIA

    VálaszTörlés
  11. Pjulcsi!Csak azt ne mond a menyasszonynak, hogy nem baj, ha most nem jó, elteszem a második házassághoz majd jó lesz. Nem fogják díjazni.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...