Merthogy akkor még sütött a Nap és rend is volt éppen...
Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Jó kis nyugodt derűs sarok! Jól gondolom, hogy beépített lodzsa? Mert a miénk is így nézett ki.
VálaszTörlésÓ,de jó bekukucskálni!!!!!Szóval itt készíted a szépségeidet???!
VálaszTörléskastani! Igen:) Ilyenkor elég hideg van ott kint. brr...
VálaszTörlésmammka! Nem túl nagy hely:) Most lemértem, 42 cm a varrógép és szekrény közti hely. Ott ülök:) De még így is örülhetek:)
:o)) Milyen jó lenne a napfényt elraktározni... :o)
VálaszTörlésDe jó kis kuckó! :) És mennyi izgi kicit-kacat-tároló-kutyafüle :)
VálaszTörlésNagyon hangulatos:) Nekem is ilyen vasalóm van.
VálaszTörlés