~~~♥♥♥~~~
Mégiscsak lett valami a látszólag nem használható anyagból.
A másik kettőt már el is ajándékoztam.
~~~♥♥♥~~~
Mégiscsak lett valami a látszólag nem használható anyagból.
A másik kettőt már el is ajándékoztam.
~~~♥♥♥~~~
Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
na azért, nem ám eltűnni :D
VálaszTörlésJ-s dolgok lettek megint! Hiányzik ám a nyári röhögcsélés! És hogy egyesek mennyit varrnak! Büszke vagyok rád, nagyon!
cupp és ölelés
Meg az éjszakába nyúló beszélgetések... Még mindig abból töltekezem:D
VálaszTörlésÉn meg annak örülök, hogy megint adsz némi életjelet magadról:D
De jok lettek!!! Most oszinten, ai ilyeneket es ilyen utemben varr, mitol tart a MESKAn?:-)
VálaszTörlésEgyszerűen csak gyáva vagyok:D
VálaszTörlésNagyon jók lettek! :o)
VálaszTörlésÖtletesek és nagyon klasszak lettek!
VálaszTörlés