Ugrás a fő tartalomra

Kutya egy világ ez

~~~♥♥♥~~~

Harap-utca három alatt
megnyílott a kutya-tár, 
síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülű Aladár
Kutya-tár! Kutya-tár! 
Kutyafülű Aladár!


Húsz forintért tarka kutya,
tízért fehér kutya jár,
törzs-vevőknek 5 forintért 
kapható a kutya már.
Kutya-tár! Kutya-tár! 
Kutyafülű Aladár!


/Weöres Sándor: A kutya-tár/ 


Ugyan az én kis kutya-táramban nincsenek tarka és fehér kutyák, még törzs-vevőm sincsen, de ami nálam kapható, az csupa jószívvel készült:)


Személyes kedvencem a drapp-szegélyes tolltartó. Ott ugyanis egy kutyus kilóg a "tömegből", fennen hirdeti: ő bizony más, mint a többi:) Teljesen mint az emberek:)
A másik kedvencem az a fagyöngyös tolltartó, mert annak a tűzése velőscsontra hajaz. Remélem, egy műértő kezébe kerül:)
A harmadik pedig csak úgy van:)










































~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. De rég hallottam ezt a versikét,de jó volt most elolvasni:D
    Szépek a tolltartók ,személy szerint nekem a "csakúgyvanos" tetszik a legjobban:D

    VálaszTörlés
  2. Nagyon aranyosak!! :)))
    Alig ismertelek meg a Meskán, mert úgy elbújtál!!!

    VálaszTörlés
  3. Bea! Köszi!:)

    treboretta! Ízlések és pofonok:) A vers pedig már megérte, ha örömet szerzett!

    Ilda! Rejtőzködöm, nehogy megtaláljanak! Jó kis üzletpolitika, mi?:)

    VálaszTörlés
  4. A kutyamindenit, de jók lettek! :-) Azóta én is szereztem ám kutyás anyagot, az is nagyon aranyos. A héten terveztem bedolgozni egy falvédőbe. Majd igyekszem mutatni. Amennyire a két göthös kis hátráltatóm engedi.

    VálaszTörlés
  5. Hé, én is így jelentettem be a Meska boltom nyitását... ! Rokonlelkek, na.
    Hajrá, Julcsi!

    VálaszTörlés
  6. Inecsg! Ugye, milyen jófejek ezek a kutyák!:)

    Zaza! Most visszakerestem a blogodon és tényleg! Mondjuk én inkább a tolltartóimat akartam így beharangozni, de a boltomnak sem rossz reklám:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~ És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból. Amire szükséged lesz: -gyapjú -szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez -nemeztű -egy csupasz babafej:) Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe. Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni. Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. H...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért. (Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre , hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!) ••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••••