Ugrás a fő tartalomra

Kutya egy világ ez

~~~♥♥♥~~~

Harap-utca három alatt
megnyílott a kutya-tár, 
síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülű Aladár
Kutya-tár! Kutya-tár! 
Kutyafülű Aladár!


Húsz forintért tarka kutya,
tízért fehér kutya jár,
törzs-vevőknek 5 forintért 
kapható a kutya már.
Kutya-tár! Kutya-tár! 
Kutyafülű Aladár!


/Weöres Sándor: A kutya-tár/ 


Ugyan az én kis kutya-táramban nincsenek tarka és fehér kutyák, még törzs-vevőm sincsen, de ami nálam kapható, az csupa jószívvel készült:)


Személyes kedvencem a drapp-szegélyes tolltartó. Ott ugyanis egy kutyus kilóg a "tömegből", fennen hirdeti: ő bizony más, mint a többi:) Teljesen mint az emberek:)
A másik kedvencem az a fagyöngyös tolltartó, mert annak a tűzése velőscsontra hajaz. Remélem, egy műértő kezébe kerül:)
A harmadik pedig csak úgy van:)










































~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. De rég hallottam ezt a versikét,de jó volt most elolvasni:D
    Szépek a tolltartók ,személy szerint nekem a "csakúgyvanos" tetszik a legjobban:D

    VálaszTörlés
  2. Nagyon aranyosak!! :)))
    Alig ismertelek meg a Meskán, mert úgy elbújtál!!!

    VálaszTörlés
  3. Bea! Köszi!:)

    treboretta! Ízlések és pofonok:) A vers pedig már megérte, ha örömet szerzett!

    Ilda! Rejtőzködöm, nehogy megtaláljanak! Jó kis üzletpolitika, mi?:)

    VálaszTörlés
  4. A kutyamindenit, de jók lettek! :-) Azóta én is szereztem ám kutyás anyagot, az is nagyon aranyos. A héten terveztem bedolgozni egy falvédőbe. Majd igyekszem mutatni. Amennyire a két göthös kis hátráltatóm engedi.

    VálaszTörlés
  5. Hé, én is így jelentettem be a Meska boltom nyitását... ! Rokonlelkek, na.
    Hajrá, Julcsi!

    VálaszTörlés
  6. Inecsg! Ugye, milyen jófejek ezek a kutyák!:)

    Zaza! Most visszakerestem a blogodon és tényleg! Mondjuk én inkább a tolltartóimat akartam így beharangozni, de a boltomnak sem rossz reklám:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...