~~~♥♥♥~~~
~~~♥♥♥~~~
~~~♥♥♥~~~
Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
nagyon szépek, a tanárok biztos örülnek ennek a kényeztetésnek:D
VálaszTörlésDe kis finom megoldások, színek, anyagok! Szépek lettek.
VálaszTörlésNem lehetne, hogy én is tanítsak abban az iskolában? :o))))
VálaszTörlésNagyon szép dolgokat készítettetek. Kár, hogy a legtöbben elfelejtik, ez az igazi ajándék.
A legkedvesebb ajándék amit személyesen készít el el, az ajándékozó.
VálaszTörlés