Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Textilbabák szívből, lélekkel
Aranyos az elefánt....én is mindig az egyszerü megoldásokat keresem,amit csak körbevarrok "egy varrással,nem bonyolult forma,mégis látszik rajta mit ábrázol.Csak sajnos még mindig keresem az igazit:D
VálaszTörlésEgyszerű, de nagyszerű:)
VálaszTörlésJópofa a Zelefánt :D. Most én is zelefántos táskát fogok varrni egy megrendelői kérést teljesítve, csak nekiállni kéne már...
VálaszTörlés