Kiegészítés az előzőhöz

~~~♥♥♥~~~

Mert nem kesergés volt ám:)

Ezen a blogon úgyis régen gondolkodtam nyilvánosan, itt az ideje:)

A cikk az Adoremus junior novemberi számában jelent meg, Papp Tamás tollából íródott.

"Bizonyára nem mindenki tudja, hogy miért huszonnégy órából áll egy nap. Egyszer régen, az angyalok szomorúan panaszolták Istennek, hogy a földön az emberek egyre kevesebben imádkoznak. Sokat tanulnak, dolgoznak, játszanak, ki-ki szalad a maga dolga után olyannyira, hogy a nap végére teljesen kimerülnek, és nem marad már idejük az imádságra.

Nagyszerű ötletük támadt az angyaloknak. Arra kérték Istent, hogy a nap huszonnégy órájához adjon hozzá még egyet, és így mindenkinek lesz elegendő ideje az imádságra. Úgy is tett a Mennyei Atya, és a nap huszonnégy óráját huszonötre változtatta. Teltek-múltak a hónapok, de csak nem növekedett a mennybe fölszálló imák száma. Ezért az Úr elhatározta, hogy ismét leküldi az angyalokat a földre, tájékozódjanak, hol akadnak el az emberek imái. Az angyalok hamarosan jelentették, bizony, hiába lett egy órával több az embereknek adott idő, továbbra is mindenki szalad a maga dolga után, olyannyira, hogy imádságra már nem marad idejük. Állítólag ekkor határozott úgy az Úristen, hogy visszaveszi az emberektől ezt a plusz egy órát.

..."

Azt gondolom, hogy így az új év elején ez a néhány gondolat elgondolkodtató és megszívlelendő, függetlenül attól, hogy valaki vallásos vagy sem. Sokszor, sokaktól hallom, milyen jó lenne, ha egy nap több, mint 24 órából állna! Nem biztos, hogy tudnánk mit kezdeni egy időkibővítő kézi készülékkel:)

Én eszerint gondolkodom és sosem kesergek az miatt, amit nem lehet:) Tehát az előző bejegyzés sem volt az:)

~~~♥♥♥~~~