Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Toille néven ismerem, de ez nem jelent semmit. :))
VálaszTörlésÉn sem tudom sajna a nevét, csak hogy tetszik. Ha belefutok, majd írom neked is.
VálaszTörlésÉn is azt gondolom, hogy ezt hívják toille-nak.
VálaszTörlésIgeeen! Megnéztem, ez az!
VálaszTörlésKöszönöm, drágák vagytok!:)
Szerintem az egyiket pedig az enyémnek hívják. :) Most hozta a postás. :) Nagyon köszönöm. A tea pedig csúcs volt, még soha nem ittam igazi málnalé kivételével ennyire tuti málnaízű semmit sem. :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy rendben megérkezett a csomag! (Mostanában ez sajnos nem mondható el mindenről:((( )
VálaszTörlésEz a málna tea pedig a család kedvence:) És miután márkahűek vagyunk, szinte mindegyiket kipróbáltuk és mindegyik fajta finom:)