Ugrás a fő tartalomra

A mi Erzsi nénink

~~~♥♥♥~~~

Írtam már Erzsi néniről...
Tőle kaptam azt a könyvet, amiről kiderült, hogy nem is ér keveset.
De akkor még élt.
Ma már nem.
A hálátlan rokonok mindent a Vöröskeresztnek adnak.
Szívük szerint mindent nekünk adnának, mert nagyon szeretett minket.
Mi is őt.
Ma délelőtt átmentem és megmentettem néhány dolgot az enyészettől.
 
A varrósdoboza is az enyém lett.

Tele mindenféle kincsekkel














Néhány doboz, fiók.
 
A minap Panni elalvás előtt kijött a szobájából
Sírt.
Eszébe jutott Erzsi néni.
Azt mondta, nagyon hiányzik neki.
Ma délelőtt ott álltam az üres lakásban.
És én is sírtam.
Mindannyian nagyon szerettük.


~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. Szegény:(

    Julcsi ezek kézzel horgolt csodák:)

    VálaszTörlés
  2. Jaj, de nagyon szépek! És ez mekkora érték (úgy látom érzelmi is). Még a gépi pamutcsipkét is aranyáron adják az üzletben. És azok a fadobozok! Dobozmániás vagyok : )

    VálaszTörlés
  3. Szömörce! Igen, kézzel horgolt, kikeményített csodák:)

    Aledi! Én is, azért csaptam le rájuk. Igazából kettő nem is doboz, hanem fiók, de fel tudom használni:)))

    VálaszTörlés
  4. Részvétem.. :(

    És DOBOZOOOK!! (Virtuális sikoly.. )

    VálaszTörlés
  5. Fogadd részvétem! :(
    Gyönyörű csipkék, jó, hogy meg tudtad menteni őket!!!

    VálaszTörlés
  6. Tudod,mosolyogva néz Rád ,Fenről,hogy milyen kedves,szerető asszonyé lettek az ő kincsei.A szívetekben és ezekben a csodálatos kézimunkákban továbbél....

    VálaszTörlés
  7. A képeket nézve Nagymamám és Dédimamám kincsei jutottak az eszembe... Sok-sok kincs birtokosa lettél és ha ezek a tárgyak mesélni tudnának...

    VálaszTörlés
  8. Vacska! Eszter! A szomorú dolog még tavaly nyáron történt, a körülményeiről olvashattatok a családi blogomon. Ezért is érdekes a dolog, hogy Panninak így egyszer csak eszébe jutott.

    Mammka! Igen, tudom:)

    Zseniko! :)

    Abile! Az én nagymamámtól a tesóm örökölt néhány kincset.

    VálaszTörlés
  9. Részvétem. :( Bár lehet tiszteletlenségnek tűnik, de első reakcióm az volt, de piszok mázlista vagy! Most meg szégyellem magam. Mégiscsak hagyatéki úton jutottál ennyi gyönyörűséghez. Jajj, régi fiókok... Nyálat csorgatok keményen. Csinálj valami szépséget az örökösöknek egy részéből! :)

    VálaszTörlés
  10. A legjobb helyre kerültek ezek a kincsek. Ha már Ő nem lehet veletek... :( Tudom, hogy egyébként is gyakran eszedbe jutna, de ha használod a hagyatékát, a tárgyak is idézni fogják.

    VálaszTörlés
  11. Skippo! Nem érdemlik meg...:(((

    Lidércke! Valószínűleg nem fogom használni az eszközöket, csak a csipkéket. De elteszem az emlékes dobozomba, az biztos:)

    VálaszTörlés
  12. Részvétem!!!Nagyon szomorú mikor kidobálják,vagy eltüntetik szem elől azokat a holmikat amikért élt szegény.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~ És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból. Amire szükséged lesz: -gyapjú -szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez -nemeztű -egy csupasz babafej:) Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe. Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni. Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. H...

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...